Arrabona - Múzeumi közlemények 12. (Győr, 1970)
Sellye I.: Adatok az arrabonai fémművességhez
.ízám-garnitúrákat. 24 Itt jól megfigyelhető volt, hogy domború és lapos, kis és nagyméretű darab egyaránt előfordul. A ruhadíszítések kérdésének eldöntése szintén problematikus, mert az világos, hogy egy túl nagy méretű, súlyos darab nem alkalmas ruhadísznek, övveretnek, viszont egy kisebb méretű, megállapíthatóan bőrre erősíthető veret vagy csat éppúgy tartozhatott ruha-, mint lószerszám-garnitúrához. A felerősítés módozatainak pontos megfigyelése közelebb vihet e kérdés megoldásához: ti. azok a nagyméretű szögekkel ellátott példányok, melyeknek felerősítése csak fára, masszívabb vas, esetleg más szilárd anyagra történhetett, eleve nem lehetnek ruhadíszek, függetlenül méretüktől. Közelebb vihetne a kérdés megoldásához a kőemlékek ábrázolásainak részletes elemzése. Pl. a szárnyas fibulák elhelyezését jól láthatjuk a vállakon. Ezen kívül elég élethűen ábrázolták a kőfaragók a torqeseket, karpereceket, sőt gyűrűket. 25 A minket érdeklő áttört ékszerek, veretek stb. felismerése már nem olyan egyszerű. Ugyanígy az áttört lószerszámok elhatárolása más szerszámozási típusoktól. 26 Az áttörést kifaragni — különösen gyengébb helyi mestereknek — mégpedig természetes nagyságnál kisebb méretben, szinte lehetetlen. A szárnyas fibulákat talán azért tudták a mesterek aránylag felismerhetően ábrázolni, mert a jellegzetes fibula kontúrjait faragták csak ki, az áttörést magát nem. 27 Igen gyakori a kőemlékeken a korong ábrázolása, általában a mellkas közepén. 28 Előfordul, hogy 3—5 korongot is feltüntetnek, 29 ezek díszítése leginkább koncentrikus körökből áll. Sajnos a kőemlékek nagy része ma már olyan rossz állapotban van, hogy igen nehéz biztonsággal megállapítani: a korongok esetleges áttört díszítése, vagy a mészkő egyenetlen felülete látható-e. Egyes dalmáciai sírköveken viszont határozottan felismerhetők a gyomor táján viselt, áttört mintájú korongok. 30 * * * Rátérve a pannóniai fémművesség azon kérdéseire, melyek a mi anyagunkkal összefüggésben lehetnek, ki kell emelnünk azt, hogy a Dunántúlon a késő La Tène időkből származó kelta öntőműhelyek, mint pl. Szálacska, Regöly és Lengyel 31 magas színvonala indokolja a császárkori fémmegmunkálás fejlettségét. 32 24 Barkóczi L,, L m. XXVII. t. lásd az in situ készített fényképeket 25 Nagy L., i. m. I. XLV. táblán aquincumi kőábrázolás. — Fitz, i.lm. XXVI. t. 2. és XXVII. t. 4. 26 A. Alföldi—A. Radnóti, Zügelringe u. Zierbeschläge v. römischen Jochen u. Kumetten aus Pannonién. Hof filler Festschrift. Zagreb, 1939. lásd a kőábrázolásokat. 27 Nagy L. i. m. 524. 28 Fülep F.—Erdélyi G., Intercisa AH 33. I. kötet XXXII. t. 1. és XXXIV. t. 287. old. — Fitz, i. m. XXXVIII. t. 2. és 3. kép. 29 Fülep—Erdélyi, \. m. LX. t. 2. 304. old. — Fitz, i. m. XXXVIII. t. 1. és 4. kép. 30 I. Cremosnik, Die einheimische Tracht Noricums, Pannoniens, und Illyriens und ihre Vorbilder, Latomus, 23, 1964. XXXVII. t. 11. és XXXIV. t. 2. 1. és 2. kép. 31 Hunyady L, A kelták a Kárpát-medencében. Diss. Pann. Ser. II. no 18. XXXVI. t. 3—3a és XLV— XLVI. t. regölyi veret, ill. kardok nagyobb felületeinek bekarcolt díszítése, teljesen a mi leletcsoportunk alapmotívumait mutatja. — Szalacskáról: Darnay K., Folyamatos ismertetései az itteni öntőműhelyről az Arch. Ért. köteteiben; 26. 1906. 416—433; 28. 1908. 137—148; 29. 1909. 334—342; 30. 1910. 130—140. — 32 A. Mócsy, Pannónia. Pauly—Wissowa Realencyklopedia. IX. Suplementum kötet. 676. U
