Arrabona - Múzeumi közlemények 12. (Győr, 1970)

Környei A.: Brennbergbányai munkásmozgalmak a két világháború között

hogy fizetéses szabadság tárgyában a magyar királyi iparügyi minisztérium már rendeletileg intézkedett, ami pedig bérkövetelésüket illeti, fektessék azt le memorandumban, amit azután fel fog terjeszteni a bányavállalat budapesti igazgatóságának. A bányaigazgató azon véleményen volt, hogy szavai a munkásság megbízottait kielégítették. Folyó hó 6-án reggel 4 óra után azonban meglepődve szerzett tudomást arról, hogy az előző nap este Hermes-aknába műszakra leszállott 170 bányamunkás nem akar feljönni, a munkát nem folytatják, a felváltásukra érkezett 170 bányamunkás pedig lement ugyan a bányába, de a munkát felvenni nem hajlandó. Vajk Artúr bányaigazgató ezen híradás vétele után leszállott a bányába, és az 500 méteres szinten tartózkodó 340 bányamunkás vezetőjével, Wyborny Ferenccel tárgyalásba bocsátkozott, de a tárgyalás eredményre nem vezetett. A sztrájkba fogott bányamunkások az igazgatóval történt beszélgetés során odanyilatkoztak, hogy ők tudják, miszerint az igazgatóság részéről jóindulattal találkoznak, azonban hibáztatják a kormányt, mely szerintük nem törődik a bányamunkásság érdekeivel. Kijelentették, hogy nincsenek megelégedve sem a bérekkel, sem az évenkénti fizetéses szabadságidővel. Ugyanis a magyar királyi iparügyi miniszter úrnak a munkaviszony egyes kérdéseinek szabályozásáról szóló 1937. évi XI. törvénycikknek végrehajtása tárgyában folyó év január hó 27-én kiadott 3000/1938. Ip. M. sz. rendeletének megjelenése előtt a bányaigazgatóság a munkásoknak évente 4 nap fizetéses szabadságot engedélyezett. Amikor a szóban levő rendelet megielent, a bányaigazgató a rendeletet félretéve közölte a munkássággal, hogy az eddigi négy napi fizetéses szabadság helyett nyolc napi fizetéses szabadságot fog adni. Később belátván azt, hogy a rendeletet helytelenül értelmezte, kihirdette, hogy a jövőben a fizetéses szabadságot csak a rendeletben előírt feltételek szerint — egyelőre csak hat napi időre — engedélyezheti. Ami a 981 főnyi brennbergi bányamunkás bérviszonyait illeti, tisztelettel jelentem, hogy a bányamunkásság fizetése 1927. évben 7 %-kal lett emelve, de a felemelt béri áruiékokat a bányaigazgatóság PZ akkori dekonjunktúrára való hivatkozással 1931. évi május hó 1-én megszüntette. A munkásság ennek dacára múlt hó közenéig bérkövetelésekkel nem állott elő. Folyó év április hó közepén Wyborny Ferenc, a bányamunkások bizalmi f-'^rfia, azon kérelemmel fordult a bányaigazgatóság elé, hogy azon munkások, akik napi 10 órát dolgoznak — esztergályosok, villanyszerelők, lakatosok — a jövőben csak 8 órát dolgozzanak, de a napi 10 órai munkaidőnek megfelelő bérért. Ezzel szemben a bányaigazgató azt az álláspontot foglalta el, hogy ezen munkáskategória a jövőben is 10 órát dolgozzon, de felemelt bér mellett. A munkásság nevezett bizalmi férfia ezt az álláspontot el is fogadta, memorandumba foglalta, és azt a bánya igazgatója a sztrájkmozgalmat megelőzően néhány nappal a központi bányaigazgatósághoz fel is terjesztette, amire azonban a sztrájk kitöréséig, az idő rövidségére való tekintettel, válasz nem érkezett. A munkásság követe

1 éseinek ismertetése után a sztrájkmozgalom további fejleményei az alábbiak voltak: Folyó hó 6-án reggel a „Hermes" aknában folytatott tárgyalás — mint azt már jelentettem — eredményre nem vezetett. A bánya mélyéből feljönni vonakodott 340 munkás sztrájkjához a hozzájuk műszaki időnként leszállott 40 bá367