Arrabona - Múzeumi közlemények 12. (Győr, 1970)
Környei A.: Brennbergbányai munkásmozgalmak a két világháború között
A Tanácsköztársaság bukása óta folyamatos brennbergi zavargások, politikai törekvések vonala itt egy időre megszakad. A népszavazás után az 1922. év folyamán Sopron környékén már egy viszonylagosan konszolidált ellenforradalmi rendszer rendezkedett be. A munkásmozgalom a proletárdiktatúra újra kivívásának jelszavát, illetve közeli megvalósításának jelszavát egy időre levette a napirendről. Ettől az időtől a brennbergi munkásmozgalomban is új szakasz kezdődik, a politikai demonstrációk helyét átveszik a klasszikus formájú bérharcok, erőteljes, fegyelmezett mozgalmak, sikerekkel és — mint látni fogjuk — kompromisszumokkal. Az 1919—1922 között lezajlott szakasz mozgalmainak fő vonásai bizonyítják, hogy a Tanácsköztársaság bukásával a Sopron környéki mozgalmakban nem állt be törés. A brennbergi munkásmozgalomnak is voltak visszavonulásai, a munkások többször a szó szoros értelmében menekülni kényszerültek, azonban az egész időszak mozgalmaira általában a töretlen harcosság jellemző. Történelmileg nézve, a forradalmi korszak korábbi harcaihoz képest, utóvédharcoknak nevezhetnők ezeket a mozgalmakat, hiszen egy elbukott forradalom vezető osztálya kísérelte meg bennük elkeseredett erővel volt pozícióit megvédeni, illetve visszaszerezni. Sopron környékén, Brennbergben azonban nem egyszerűen az üldözöttek védekezéséről volt szó, itt az utóvédharcoknak a visszaszerzi) jel 1 ege domborodott ki. A brennbergi munkások mozgalmai nemcsak tiltakozást jelentettek a rendszer munkásellenes intézkedéseivel szemben, hanem a rendszer lé l ét fenyegették, céljuk a kapitalista rend alapjaiban való támadása, megdöntése, a munkáshatalom visszaállítása volt. S a brennbergi mozgalom folyamatában tekintve, ez a visszaárítás nem jelent dekadenciát, ez a három év a forradalmi korszaknak nem leszálló SZPkasza. Ez áll az egész Sopron megyei mozgalomra is. Pt a forradalmi válság 1922-ig tartott, a magyarországi viszonyoktól nem függef énül, de azoktól merőben eltérve, szinte töretlenül. A fehér-rendszer ingatagsága, a munkásság harcos aktivitása, a Sopron megyei mozgalomra mindig is ható osztrák munkásmozgalom, az emigráció s a magyar kommunista vezetőikkel tartott gyümölcsöző kapcsolatok, valamint több külpolitikai és katonai körülmény összejátszása folytán a proletárdiktatúra újra kivívása itt nem került le a napirendről egé^z^n 1922-ig. A munkásság és annak néhány politikusa — elsősorban az emigrációban 58 •— feHsmerte a politikai szituációban re^lő lehetőségeket, a kor munkásságra rótt feladatát, és meg is felelt ezeknek a feladatoknak. S ahogyan az országban a tatabányai, környékünkön a brennbergi bányászok képviselték ezt a leghívebben. 58 Véleménvünk szerint azonban a bécsi emigráns magyar sajtó (talán éppen külpolitikai, taktikai okokból) nem figyelt fel eléggé az itteni mozgalomra, nem fektetett kellő súlvt a nyugat-magyarországi agitációra. Kiemelkedik ebből a Sajtóból a Világosság 1920. XI. 24-i elemzése a nyugat-magyarországi helyzetről, amelyben igen magasra értékeli a sooroni munkásmozgalom eredményeit, és a munkásmozgalom e szakaszát felemelkedő jellegűnek ítéli meg. 323
