Arrabona - Múzeumi közlemények 12. (Győr, 1970)
Környei A.: Brennbergbányai munkásmozgalmak a két világháború között
A kialakult politikai szituációban a munkásmozgalom erejét, lehetőségeit felismerte az uralkodó ellenforradalmi rendszer, és a létét látta veszélyeztetni azokkal. A rendkívül aktív hazai mozgalom és az osztrák munkások, valamint a kommunista emigránsok kapcsolatát katonailag is veszélyesnek minősítették; Ausztria felől állandóan fegyveres betörésektől rettegtek. S ezeket az általuk megfigyelt akciókat mindig összefüggésben látták a hazai, ebben a brennbergi munkásmozgalommal. 51 A soproni és brennbergi munkásságtól távol állt egy katonai kaland kockázatának vállalása. Azonban az eddig ismertetett brennbergi mozgalmaknak is a fehérterror egész ideje alatt egyetlen világosan felismerhető politikai célja, tendenciája volt: ellenállás a rendszerrel minden téren, az egész politikai rend tagadása, törekvés annak lehetetlenné tételére, megbuktatására, a munkáshatalom újbóli kivívására — akár más állam kötelékében is. Ez a politikai tendencia végigvonul az egész mozgalmon, s az állami hovatartozás kérdésének előtérbe kerülésével 1921-ben mind erősebb lesz. 52 A mozgalmak politikai tartalmát felismerve a bányaigazgató elejét igyekszik venni a munkásai politikai előretörésének: „Tekintettel arra, hogy az átcsatolás kérdése most erősen aktuálissá vált, számolnunk kell azzal, hogy a politikai vezetés megváltozásával a munkásság itt is biztosítani kívánja majd az üzemi és ellátási ügyekbe való beleszólásának jogát, bizalmi testületekkel vagy munkástanácsok útján. Miután üzemünk mostani viszonyai között a fegyelemnek kismérvű meglazulása is súlyos következményeket vonhatna maga után és a bizalmi rendszer feltétlenül hozzájárulna a fegyelem meglazulása hoz, azért írásbeli felhatalmazást kérünk arra, hogy ha más megoldást nem találunk végső esetben bizonyos időre az üzemet is beszüntethessük. A legszükségesebb munkákat ellátnák megbízható, havifizetéses alkalmazottaink. Vannak elbocsátott munkásaink, kik Ausztriában állítólag meg is alakították már a munkástanácsot, mellyel itt a vezetést átvenni kívánják. Hogy ezen munkásokat ne kelljen alkalmaznunk, kérünk írásbeli utasítást arra, hogy az átcsatolás idején bizonyos ideig szünetel a munkásfelvétel, s az esetlegesen ezen idő alatt alkalmazott munkások nem tekinthetők állandó munkásokul." 53 A fenti sorok egyrészt bizonyítják, hogy az alkalmazott Káldor Árpád igazgató bányamérnök, mennyire a gazdái eszével gondolkodik. A munkásságnak átadandó hatalom megtartása fejében inkább az üzemet is beszüntetné. Bizonyítja a fenti sorok és a tervbe vett intézkedések komolysága, hogy a bányatulajdonosok részéről nemcsak az 1920 márciusában elért kis sikerüknek — amikor lemondott a bizalmi testület — megőrzéséről volt szó, hanem tudatában voltak, hogy a brennbergi vetélkedésben most nem kisebb dologról van szó, mint az osztály társadalmak legvégső politikai kérdéséről, a hatalom kérdéséről. Tudatában voltak enn^k a munkások is. A fenti levélben állítólagosnak említett munkástanács-alakítás valóban megtörtént. A tanács vezetője Grego51 B^csúih^ly. Fbenfurt, Laitaújfahj felőli betörésektől tartottak. Az erről szóló katonai helyzetjelentések felmérik a várható támadás résztvevőinek összetételét, ebben mindi» munkáscsonortosutásokat látnak, s felmérik a hazai munkásság várható magatartását is. 1919. VIII. 17-i helyzetielentés. HL HM—1919. Ein. 5/b. oszt. 6. cs. 46. p. 1919. X. 4-i és decemberi helyzetjelentés, uo. 5. cs. 52 Megiegyezzük, hogy a következő mozgalmakban csak erről van szó. Az ügy lefolyásán vé<*ig szóba sem kerül Brennbergben a kizárólag német ajkú munkásság között semmiféle nacionalista érv. 53 1921. VII. 27. OL Z. 298. 3. cs. 36. d. 1921. 79. p. 21 Arrabona 321
