Arrabona - Múzeumi közlemények 12. (Győr, 1970)

Környei A.: Brennbergbányai munkásmozgalmak a két világháború között

és a béremelés ügye a százados intenciói alapján rendeződött, a munkások Tatabányához hasonlóan 20%-os béremelést kaptak. Az 1920-as év sztrájkjaiból látjuk, hogy a nehéz viszonyok között a munkásoknak mekkora éberségre és cselekvőkészségre volt szükségük megélhetésük biztosítására. Azonnali egységes reagálás a legkisebb kereseti-megélhetési változásra, hozhatta meg csak a gyümölcsét. Az év sztrájkjainak további jellemzője, hogy általában erősödött a munkásság politizálása, a mozgalmak politikai jellege mégpedig egy új vonással gazdagodva. A Magyarországtól való esetleges elcsatolásról van szó, ami Brennberg esetében a munkásság politikai törekvéseivel játszott össze.

45 Az ún. nyugat-m?gyarországi kérdés magában Nyugat-Magyarországon nem egyszerűen „állami hovatartozás" kérdése vagy „etnográfiai kérdés" volt. Nagyon erős vonása volt ennek a kérdésnek itt a két ország politikai rendszerének értékelése, illetve ezekhez a rendszerekhez a kérdéses terület munkásmozgalmának a viszonya. Egyszerűen megvilágosodik az ügy tartama, ha történetiségében szemléljük. A kérdés egész történetének ismertetése helyett itt csak egyetl°n tényre utalunk. A Tanácsköztársaság ideién a párizsi békekonferencia döntésének hírére, július 23-án a városi munkástanács népgyűléssé kibővülve, majd 25-én a soproni katonák gyűlése a Tanácsköztársaság melletti maradásról határoz és készségét nyilvánítja, az ország szuverenitásának jegyveres megvédésére is. A július 23-i gyűlés így értékelte a párizsi döntést: „Sopron város munkás-, katona- és földmívestanácsa kimondja, hogy a párizsi békekonferencia je

1 szava alatt összeült tőkés érdekcsoport azon határozata ellen, hogy Nyugat-M?gyarországot és Sopron városát osztrák tőkés barátainak ajándékozza, a végletekig menő harcot fog indítani. Sopron proletariátusa nem tűrheti, hogy a Magyar Tanácsköztársaság keretein belül kivívott szabadsága és elnyomásában való felszabadulása nemzetközi tőkés rablók prédája legyen, és nem hajlandó az osztrák tőkéseken keresztül az angol, francia és olasz tőkések jármába hajtani a fejét. Megköveteli Sopron munkássága osztrák testvéreitől, hogy ilyen gyalázatos ajánlatok ellen a harcot felvegye, és kiszabadítsa magát az elnyomástól és attól a kormánytól, amelyben a szociáldemokrata párt képviselői csak azért foglalnak helyet, hogy felszabadult testvéreiket kiszolgáltassák a tőke kizsákmányolásának és rajtuk élősködő odamenekült magyar oligarcháknak. Kijelenti a munkástanács, ha Ausztria proletariátusa felszabadítja magát, testvéri szeretettel fog vele egyesülni, de mindaddig míg a kizsákmányolás járma alatt nyögnek Nyugat-Magyarországon proletariátusát sem erőszak, sem szépen hangzó hazug ígéretekkel meg nem tántoríthatják attól az elhatározásától, hogy minden erővel küzd a tőkések proletár hazát rabló étvágya ellen. Végül követeljük a kormányzótanácstól, hogy nyugati határainkat még jobban megerősítse, hogy egy tervezett erőszakos betörés kellő fogadtatásban részesüljön." természetesen mindig radikálisabb álláspontot képviselt a munkáskérdésekben, mint a bányaigazgató a helyszínen, 1920. XII. 14-i Wahlner Aladár szénügyi kormánybiztoshoz írt levelében szigorúbb és állandó katonai megszállást kér és kéri, hogy a brennbergi katonai szénkirendeltség parancsnoka ne Sopronban, hanem a bányatelepen tartózkodjon. — OL Z. 298. 17. cs. 76. d. 7. p. 45 L. a 35. sz. jegyzetet. — Az év eleji mozgalmakban nagyon erősen jelentkezik ez a vonás, ugyanígy az említett májusi mozgalomban is. 319