Arrabona - Múzeumi közlemények 12. (Győr, 1970)
Lengyel A.: Adalékok a győri munkásmozgalmak történetéhez
lett, természetesen csak igen szűk keretek közt nyilvánulhatott meg. A városi tanács tájékoztatása szerint a gyárak dolgozói nem is adtak be olyan irányú kérelmeket, melyek felvonulások, gyűlések megtartásának engedélyezését célozták volna. Ez a tényállás meg is felelt a valóságnak, hiszen a munkásság vezetői jól tudták, hogy folyamodványaikat mindenképpen elutasítanák az illetékes hatóságok. Azt ellenben a rendőrkapitánysági jelentésnek is el kellett ismernie, hogy több üzemben ,,a munkásság egy része" az ünnepre való tekintettel nem jelent meg munkahelyén, a Komló-kertben pedig az asztalosok szakegylete által rendezett mulatság kötetlen, vidám légkörében találkoztak egymással a különböző szakmák beszervezett dolgozói. 45 Nyár elején a mo?galmi munka győri irányítói mégis úgy határoztak, hogy a legégetőbb problémák ismertetése és megvitatása céljából népgyűlést tartanak a Nádor szálló nagytermében. A június hó 18-ra tervezett rendezvény engedélyezése iránti kérelmet három asztalos munkás, név szerint Wanhal János, Végh Pál és Szikszai Ferenc írta alá, akik egyúttal azt is közölték beadványukban a városi kapitánysággal, hogy a gyűlésen a helyi munkásság az általános és titkos választójog, a gazdasági helyzet és a szervezkedés, valamint a munkanélküliség kérdéseit kívánja megtárgyalni. Dr. Angyal Armand azonban ezúttal is megtagadta az engedély kiadását, azzal az indokolással, hogy a tárgypontok ninc?enek érthetően meghatározva, és a rendezőség nem vállalt felelősséget az esetleges rendbontásokért. A megfelelő ellenhangulat kialakításához persze a helyi polgári sajtó is hozzájárult, hiszen az SZDP áprilisi, budapesti kongresszusával kapcsolatban is a következőket írta: „A fővárosban megtartott kongresszus annak a bizonyítéka, hogy azokat az embereket, kik szociáldemokratáknak nevezik magukat, nem lehet komolyan venni; komédia az, amit népgyűlésekkel, kongresszusokkal és pártszervezésekkel csinálnak. A rendőrség nagyon jól tette, ha egyszerűen szétverte őket, mint a rakoncátlankodó suhancokat." 46 Az elutasítás valódi oka persze ennél sokkal nyomósabb volt, mint ahogyan az a hivatalos végzésből kiderül. Győrött ugyanis ebben az időszakban kb. 300 gyári munkás állott kenyérkereset nélkül, és a hatóságok attól tartottak, hogy egy il ven népgyűlés alkalmat adhat az elkeseredett tömeg nagyobo arányú megmozdulására. 47 Lényegében hasonló indokolás olvasható az év első feléről szóló összefoglaló jelentésben is, melyet a munkásegyletek működésével és ellenőrzésével kapcsolatban terjesztett be a kapitányság a városi tanácshoz. Ez a táiékoztatás azonban — többek közt — arról is beszámol, hosy a győri munkásság június hó folyamán két ízben is kért engedélyt népgyűlés tartására, és mindkét esetben visszautasításra találtak kezdeményezései. Ugyancsak ebből a dokumentumból válik ismeretessé az a helyzet, hogy a Győri Vagon- és Gépgyár az 1899-es évben (feltehetően poétikai és rendészeti megfontolásokból), 500 fővel csökkentette munkásadnak lé + szémát, s ez a körülmény sok gondot okozott a közbiztonsági szerveknek. 48 Ha ehhez még azt hozzászámítjuk, hogy az aratásban részt vevő munkások köreiben is az elégedetlenség, a nyugtalanság jelei voltak észlelhetők, részben érthető, hogy a közigazgatás és a karhatalom feless vezetői, helyi közegei — az egész megye terültén — nem csekély aggodalommal és figyelemmel kísérték a fejleményeket. A félelem hangja csendül ki a Győri 45 Uo. Győr város rendőrkapitányi hivatalának iratai 7127/1899. 46 GyH 1899. évf. 79. sz. 47 GySmL:l Győr város rendőrkapitánvi hivatalának iratai 9196/1899. 48 Uo. Győr város tanácsának iratai 5467/1899. L 301
