Arrabona - Múzeumi közlemények 12. (Győr, 1970)

Lengyel A.: Adalékok a győri munkásmozgalmak történetéhez

vei a Katolikus Néppárt a keresztény munkásokat kívánja a saját mozgalmi feladatainak szolgálatába állítani — és félő, hogy ezek is előbb-utóbb „a szocializmus örvényébe fognak sodródni". A nemrég megalakult Győri és Győrkörnyéki Keresztény Munkás Egyesület, Giesswein Sándor helyi kanonok irányítása alatt, már most is élénk tevékenységet fejt ki, holott a megyeszékhelyen egyébként az elmúlt hetek — ilyen vonatkozásokban — szinte esetménytelenül tel ek el. Az illetékes szervek ugyanis a hangadó munkásvezéreket (elsősorban a Vagongyárból) eltávolították, a kocsmárosok pedig Győrött és a falvakban egyaránt megkapták a szigorú figyelmeztetést, hogy helyiségeiknek munkástalálkozók céljaira való átengedését, rendelkezésre bocsátását, az államrend elleni felforgató munkában való bűnrészességként fogják elbírálni.

27 Ugyanakkor a polgári helyi sajtó időnként javaslatokat tett az általános elégedetlenség, a jól alkalmazott agitáció ellensúlyozására. Egyik kora tavaszi (1897. évi) számában a következőket írta: „A nép körébe be kell vinni a házi ipart, a mezei ipart, a gyári ipart, hogy télen és egész évben is lehessen keresete a fiatalnak és öregnek egyaránt." — Majd néhány héttel később az alábbi javaslatot olvashatjuk a munkásmozgalmak felszámolásával kapcsolatban: „A szocialista mozgalmak mesterséges szítása ellenében, a leghatályosabb fegyver a munkástelepek létesítése, munkásházak építése."

28 Ezek a tervek persze csak elgondolások maradtak, de az utóbbiak a realitásokkal sem számoltak. Nem kétséges azonban, hogy a sorozatos óvóintézkedések, radikális rendszabályok megtették hatásukat, arról nem is szólva, hogy a közben életbe léptetett, úgynevezett „rabszolgatörvény" (az 1898. évi II. törvénycikkbe foglalt cselédtörvény) lehetőséget nyújtott a mezőgazdasági munkások, napszámosok közt folyó felvilágosító tevékenység vagy szervezkedési agitáció csírájában történő elfojtására, és a gyanúsított személyek azonnali letartóztatására. Annál figyelemre méltóbb az a körülmény, hogy a Bánffy-kormány közigazgatási és rendészeti apparátusa a munkásmozgalmakban való részvétel fokozódó kockázata ellenére sem tudta azt megakadályozni, hogy — ha nem is tervszerűen —, de helyenként váltakozva, újból és újból felbukkannak. Ezek a további organizációs munka szívósságáról és elszántságáról tanúskodó jelenségek voltak. S e tekintetben Győr megye sem maradt el a törvényhatóságok népes családjában. Nehezen képzelhető el, hogy az 1898-as év március havában, Tét községben bekövetkezett súlyos incidens híre ne vált volna hamarosan ismertté valamennyi járás területén. A karhatalom ugyanis a falu egyik kocsmájában összegyűlt népet a szó szoros értelmében szétverte, és Szántó Antal, a „szocialista jellegű találkozó" vezérszónoka ellen pedig a főszolgabíró izgatás címén eljárást indított.

29 Mégis éppen ebben az időszakban futottak be több helyről is olyan jelentések, amelyek a vidéki munkásság nem csökkenő érdeklődéséről, kitartásáról tettek bizonyságot. A koroncói gyűlések pl. nem egyszer túllépték a szokványos kereteket, Rábapatonán az ismételt házkutatások során előkerült jegyzőkönyvek 40 beszervezett mezei munkás és napszámos nevét említették, akik aláírásukkal kötelezték magukat, hogy a szocialista elvekhez hűek maradnak. Az itteni helyzet esetleges továbbfejlődésének meggátlása céljából csendőrkülönítményt kellett a hatóságoknak szolgálatba állítaniuk. Győrött továbbra is aránylagos nyugalom volt. A március vége felé megtartott egyik munkásgyűlésről (melyen elsősorban a famunkások, asztalossegé27 Uo. Győr megye és város főispánjának iratai 13/1898. biz. 28 GyH 1897. évf. 50. és 73. sz. 29 GySmL:l Sokoróaljai járás főszolgabírói hivatalának iratai 111/1898. kih. 295