Arrabona - Múzeumi közlemények 12. (Győr, 1970)

Domonkos O.: A kesztyűsök munkájáról;

10. ábra. Sörétzacskó. 19. sz. v. Ltsz. 65.16.16. zolta papírra. A rajz mentén tűvel átlyuggatták a papirost. Használatkor a kívánt helyre fektették az így elkészített sablont, és krétaporba mártott rongylabdával átdörzsölték a mintát a bőr felületére. Ez azonban munka közben hamar letörlődött volna, ezért híg gumiarabikumba mártott lúdtollal utánarajzolták a mintát. Száradás után ez már az egész munka alatt nem kopott le róla. Egy legény hetente két nadrágot tudott kivarrni, kb. 12 órás napi munkaidőt véve alapul. A combokon levő minta fölé, az ellenző tövébe a század eleje ota a tulajdonos monogrammját is kihímezték. Ezért külön egy forintot fizettek, ami a segédet illette, ez volt a borravalója. Általában feketére festették a nadi ágok külső felét. Az így elkészített nadrágoknak darabja 24 forint volt a század elején. Kívánságra szürkére is színezték a bőröket. Egyszer Kelénpatakra rendeltek szürke szarvasbőr nadrágot zöld színű kivarrással. Az ilyen különlegességnek számított, 28—30 forintot kértek érte. A varrás mindig kézzel történt, mert nem egyszerűen átöltéssel alakították a mintát, hanem a puha bőr vastagságának felében szúrták át a tűt, varrták a mintát úgy, hogy a másik oldalon egyetlen tűzésnek sem volt szabad látszani. Az így vezetett oérnaszál feszesebb húzásával a körvonalakon belül kidomborodott a minta. Wrana mester szerint a géppel tűzött minta hamar kikopott, mert belül állandó dörzsölésnek volt kitéve. A kézi varrású egy életen át kitartott. A szarvasbőr nadrágokat viselték még vadászok is, amint erre a kivarrások két mintája is utal szarvas és zergefej, álló zerge, puska és kard motívumaival. A messze vidéket járó marha- és disznókereskedők is állandó vevői voltak e készítményeknek, de teljesen sima, dísztelen kivitelben. A soproni állatkereskedők lejártak egészen Belovár-Körös megyébe is. Az ottani üzlettársaik kérésére több szarvasbőrnadrág-rendelést hoztak a Wrana-műhelynek. 224