Arrabona - Múzeumi közlemények 12. (Győr, 1970)

Domonkos O.: A kesztyűsök munkájáról;

Itt már megkülönböztetés történt a „lange Hosen" és a „Hosen", a hosszú csizmaszárba húzható és a nyilván gyermekek számára készült, rövid nadrág között. A nadrág mosása külön tételben szerepel. A „Schrott-Beutel" a vadászfegyverbe való sörét tartására szolgált. Az egyszerű „Beutel" nyilván erszényként volt használatos, vagy pedig puskapor tartására szolgált. Az 1811-ben készült Komárom megyei árszabás tételei nagyon hasonlóak a . soproniakéhoz: „Kesztyű tsinálók. Fl. kr. i. Egy pár Szarvas bőr Kesztyű dupla, vagy is Angliai varrással ha a Kesztyű tsináló maga adja a bőrt 2 — 2. Hasonló börbül alább való Kesztyűnek párja — 45 3. Leg alább valónak párja — 35 4. Ha pedig a Gazda Szarvas bőrt ád és a Mester Angliai varrással varja, egy párnak varrásáért — 45 5. Közönséges varrástól — 20 6. Szarvas börböl tsinált hoszszu Nadrágnak, ha maga ád a Gazda bőrt, varrásától 2 30 7. Juh bőrből tsinált egy pár Kesztyű mellyet mosni is lehet — 35 8. Festett bőrből tsinált egy pár Kesztyű — 45 9. Puska port tartó dupla Zatskó — 35 detto Egygyes Közönséges — 20 10. Egy nagy Szarvas börtepedőnek (!) tisztításáért — 45"

1!l A legutolsó tétel meglepetés, hiszen szarvasbőr lepedők (mert csakis elírásnak tarthatjuk a „t"—„1" cseréjét) használatáról eddig nem tudtunk,

20 azt főúrí házaknál, esetleg betegágy lepedőjeként használhatták. A szarvasbőr nadrágok nagy területeken való használatáról tanúskodnak a fenti adatok a XVIII. század közepétől kezdve. Viselői elsősorban az uraságok, ezek tiszttartói, vadászok lehettek, hiszen még az egyszerűbb kivitelű is 16 forintba került, ha a mester adta hozzá a bőrt. Ezért az összegért 1813-ban 4 pár csizmát vagy egy pár lószerszámot, vagy egy ökrösszekeret lehetett csináltatni vasalás nélkül. A kesztyűsök készítményei általában a módosabb polgárok körében még általános használatúak voltak, az egyszerűbb néprétegek számára már elérhetetlenek maradtak. A kesztyűsmesterségből való megélhetés úgy látszik, nem mindig volt biztosított, amint erre egy soproni hagyatéki leltár fényt vet. 1777-ben „Johann Michael Stanzel bürgerlichen Handschuhmacher und zugleich Tabacc-Fabricant" halála után készített leltárban a kesztyűsholmik 21, a dohányáru 27 és az egyéb ingóság 51 forint értékben szerepel. Az összeírásba a város tanácsa Rameshofer József kesztyűst és Mario Bernardo di Gavallaro dohánykészítőt is bevonta, így tehát az értékelést hitelesnek fogadhatjuk el. A kesztyűskészítmények 48 pár kesztyűből és egy darab kézmelegítőből állottak. A részletezés fekete női ujjas, majd toldott ujjas kesztyűkről, ezüst, vörös, fehér, zöld, barna. ,.lelidongrün", „Papelgrün" színűre festett, bélelt és béleletlen készítményeket sorol fel. Feltehetően finomabb, francia kesztyűsmunkákról van szó, amit a durvább, vastagabb bőrökből készült nadrágok hiánya Ls bizonyíthat. Másrészt 19 Tatai Múzeum, 55.13.1. lsz. 20 Gerichts-Protokoll 1742. 16. Lackner Friedrich szitás hagyatékában „lederne Deck" az ágyban, 1,50 forintra értékelik. Csatkai E. szíves közlése, aki több más adatra is felhívta figyelmemet, ezúton is köszönetet mondok neki. 217