Arrabona - Múzeumi közlemények 12. (Győr, 1970)

Czigány B.: Adatok a Győr megyei hajósmolnárok életéhez (VI.)

minősítése azonban nem szerepel az összeírásban. A malmot a Halrekesztőtől lefelé 322 ölre kötötték álláshelyére. 18. Légrády András malma reális jogosítvánnyal működik 336 öllel a Halrekesztő alatt. A malom egynegyedét 1850 előtt örökség, háromnegyed részét pedig vétel útján szerezte. 19. Soós Mihály ugyancsak reális jogú malmát 1849-ben édesapjától, néhai öreg Soós Mihálytól örökölte, és húsz év eltelte után is az egész malomnak egyedül tulajdonosa. A régi malmot a Halrekesztő alatt 350 ölre sorolták be társai közé. 20. Légrádi Istvánné reális jogú egész malmához öröklés útján jutott, A malom 1833 óta férje tulajdona volt. Légrádi István 1866-ban meghalt, s a malom tulajdonjoga özvegyére szállott, örlőhelyét a Halrekesztő alatt 364 ölre jelölte ki a bizottság. 21. Kertész Ádám a malmát néhai édesapjától, öreg Kertész Ádámtól még annak életében, az 1847. évben, örökrész fejében kapta, s az huszonkét év óta a tulajdona. Reális jogú malma 378 ölre a Halrekesztőtől lefelé áll a sorban. 22. öreg Folytányi János a malmát mintegy negyven évvel ezelőtt örökölte hasonnevű édesapjától, s azóta is változatlanul tulajdona. Magas korára tekintettel a reális jogú malmot Vendel nevű fia vezeti. A malom 392 ölre a Halrekesztőtől lefelé áll bekötési helyén. 23. Lörinczi Alfréd nevén összeírt hajósmalomnak a Halrekesztő alatt 406 ölre jelölték ki a helyét. 1850 előtt néhai Lörinczi György volt a tulajdonosa, aki az 1850. évben hunyt el, s a malom örökségként fele-fele arányban Alfréd nevű fiára és leányára, Horváth Józsefnére szállott. Lörinczi Alfréd a maga részét megtartotta, és annak most is tulajdonosa. Testvére, Horváth József né azonban az őt megillető fél malmot 1862-ben ifj. Folytányi Ferencnek eladta. A bizottság a jegyzékbe bevezettette Lörinczi Alfréd reális jogosítványát, azonban a másik fél malom tulajdonosának minősítéséről semmi sincsen feljegyezve. 24. Nagy Vendelné reáljogú malmát az 1835. évben a férje vásárolta. Nagy Vendel 1853-ban meghalt, s utána az özvegye örökölte a malmot, aki Károly nevű fia vezetése mellett ma is tulajdonosa a malomnak, örlőhelyére a Halrekesztőtől lefelé 420 ölre kötötték be. A Kis-Dunán őrlő malmok A Kis-Duna, vagy Mosoni-Duna elsősorban a külkereskedelem olcsó hajóútjának számított. A folyó mentén megtelepedett molnároknak évszázadokon keresztül harcolniuk kellett a hajósokkal, mert szinte megszokottá vált már, hogy a malmok mindig és mindenütt útjukban voltak, akár ember, állat vagy a gőz ereje vontatta a hajókat. A malmok kiszorultak a partok mellé, a lelassult, erejét vesztett vizekre. Emiatt szinte valamennyi kis-dunai malom elé malomgátat

26 kellett építeni, hogy a malommeghajtáshoz szükséges vízmennyiséget és erőt összegyűjthessék. A malomgátak megépítése, fenntartása jelentősen növelte a molnárok költség sit. Nem csoda tehát, ha számuk a nagy-dunai malmoknak a felét sem közelítette meg.

27 26 „Gát, mely a malomhajtó vizet összébb szorítja, s a malom kerekei alá tereli." Czuczor G. és Fogarasi J., i. m. 4. (Pest, 1867) 27 Czigány B., i. m. 5. (1963) 213—216, 2C2