Arrabona - Múzeumi közlemények 12. (Győr, 1970)
Czigány B.: Adatok a Győr megyei hajósmolnárok életéhez (VI.)
időben 8 —mintegy hatszáz métermázsa búzát, továbbá hatezerötszáz métermázsa rozsot vagy kétszerest 9 szándékozik megőröltetni. A feldolgozásra átadott gabonafélékből vámot, részt 10 nem szabad kivenni. Helyette az élelmezési hivatal pénzt fog fizetni 11 az elvégzett munkáért. Felhívta továbbá a pályázaton részt venni szándékozó érdeklődőket, hogy november hó 25-ig szóval vagy írásban tegyék meg ajánlataikat. A beérkezett árajánlatok sorsáról a pályázat határidejének lejárta napján, november hó 25-én, délelőtt tíz órakor Komáromban, az élelmezési hivatal helyiségében, nyilvános tárgyaláson fognak dönteni. 12 A közölt néhány adat vizsgálata közben világosan kitűnik, hogy a XIX. század végén az egyre gyorsabb ütemben fejlődő gyáripar mellett, még számolni kellett a vízi- és szárazmalmaink meglétével. Tekintélyt biztosító számukkal, valamint a népélelmezés területén elért, messze kimagasló termelési eredményeikkel egyenlőre még nélkülözhetetlenné tudták tenni magukat. Pedig az illetékes felső és alsóbb hatóságok rendeleteik sokaságával ugyancsak igyekeztek, hogy a hajósmalmokat elsősorban a Duna vízéről kiszorítsák, eltávolítsák. A gőzerőre berendezkedő malomipar fejlődését azonban már nem lehetett megállítani. A XIX. század legutolsó éveiben megkezdődött a hajósm3lomipar halódása, a pusztulás rövid ideig tartó, néhol lassúbb, másutt gyorsabb üteme. Ahol valamikor csoportokban álltak a hajósmalmok, a századfordulót követő években már csak itt-ott lehetett egyet-egyet látni közülük. Az első világháborút követő években pedig, mint a hajósmolnár-mesterség utolsó emlékei, csupán a három nagybajcsi hajósmalom dacolt még az időkkel egészen az 1945. évben bekövetkezett elhamvadásukig. 13 Győr megye malomnyilvántartásába bejegyzett hajósmalmok közül nyolcvanhat hajósmalom rövid életrajzszerű adatait az Arrabona 1968. évi tizedik számában közöltük. Mind a nyolcvanhat malmot az öreg-Duna hordozta és éltette Vének, továbbá Nagybajcs — molnáriparáról régidőktől kezdve messze vidéken, sőt még a szomszédos megyékben is hírneves — falvak határában. Azonban nemcsak itt, ennek a két községnek a malomrévében hallatszott az odaérkező vagy távozó őrletők jól megrakott szekereinek zörgése, csikorgása, a vonósállataikat kiáltó szóval serényebb mozgásra ösztökélők messzehangzó. sűrű ostorpattogása. A két Duna mentében a nagykerékről aláhulló víz zúgó. morajló hangjának kísérete mellett még számos malomállomáson 14 kelepeltek hajósmalmok. Ezek ugyan nem egy, hanem több, más-más malomrévhez tartoztak. Ennek ellenére molnármestereik csakúgy, mint a véneki vagy nagybajcsi mestertársaik, egyazon cél megvalósítása, embertársaik táplálékának legfontosabbika, a mindennapi kenyérnekvaló előállítása érdekében szorgoskodtak. A természet erőivel szemben vívott harc közben fáradhatatlan igyekezettel végzett munkájuk tehát egy jottányit sem volt kisebb értékű vagy alacsonyabb rendű a véneki avagy nagybajcsi mestertársaik munkájánál. De számbeli több8 Malombekötés és malomkikötés. Czigány B., Lm. 5. (1963) 221. és 224. 9 „Kétfajbeli gabonakeverék, különösen búza és rozs együtt." Czuczor G. és Fogarasi J., i. m. 3. (Pest, 1865) 10 „... malomvám, midőn a molnár az őrlésre hozott gabonából egy részt, nevezetesen a pozsonyi mérőből egy finaknyit kivesz..." Czuczor G. és Fogarasi J., i. m. 6. (Budapest, 1874) 11 Malompénz — „Bizonyos díj, melyet a gabonaőrlésért az illető molnárnak fizet az őrlető." Czuczor G. és Fogarasi J., i. m. 4. (Pest, 1867) 12 X-TMA 1309. sz. Hirdetmény, Rév-Komárom, 1884. november hó 10. 13 Czigány B., i. m. 4. (1962) 115. 14 A hajósmalmok kijelölt, állandó őrlőhelye. Czigány B., i. m. 5. (1963) 207—217.
