Arrabona - Múzeumi közlemények 12. (Győr, 1970)
V. Bíró I.: Pünkösdi szokások Újkéren
így tánc yltatják. A felszopori és az alszopori borzakirál'osok ezzel szemben gyalogosan vezetik a bekötött szemű alakoskodót. Amikor megérkeznek a játékosok a ház elé vagy az udvarra, akkor körbeállják a borzát, ütögetik vesszőkkel és azt kiáltják: „Járd meg Mátyás!". Biztatják, hogy táncoljon: „Táncuni, táncuni!" Ugrálnia kell, minél nagyobbakat. Komikus mozgásán mindenki nevet. Amikor megelégelték a táncot, a háziak felé fordulnak, és azt mondják: „Segéll'ék ezeket a szegén' borzakirál'osokat!" Tojást és pénzt adtak nekik. Amit kaptak, összegyűjtik, és amikor befejezték a játékot, az ajándékokat valamelyik gyerek szüleinél szétosztják. Rendszerint ott, ahol a borza királyt felöltöztették. A szokást az első világháború előtt még gyakorolták. Néhány adatközlő úgy emlékezik, hogy 1920—22 táján próbálkoztak a fölelevenítenél, azóta azonban teljesen megszűnt. A rá vonatkozó adatokat csak a legidősebbektől lehetett összegyűiteni. A szokás tehát 40—50 éve kihalt, az emlékezetben sokszor összefüggéstelen darabok maradtak meg belőle. Hiába vártam választ ilyen kérdésekre: ,,Miért kiáltják a borza királynak a Mátyás nevet? Miért ütögetik a hátát? Miért jelentett csúfságot, vagy legalábbis nem volt dicsőség borza királynak lenni?" És sok hi^onló problémára ma már csak az összehasonlító vizsgálat deríthet fényt, mert az értelmüket vesztett formai elemek mögött már nem él a hiedelem. A borza király alakjának párhuzamait keresve két feltételezést kockáztattam meg. Az egyik feltételezés kivezet a pünkösdi ünnepkörből. A szalmával kitömött alak, befedett arc, a vesszőzés motívuma és talán a „Járd meg Mátyás!" kiáltás is a farsangi téltemető alakoskodások körébe utalhatná a szokást. 10 A név (borza), a zöld ágakkal való megtűzdelés, a szokás szilárdan pünkösdhöz kötött időpontja, a nyugati, főleg német területeken általános „Májuskirály" motívumai. Keréken forgó bábuk A három pünkösdi szokás közül látszólag ez mutat a legkevesebb kapcsolatot pünkösd ünnepével. Azért látszólag, mert a gondosabb elemzés föltárhatja az elhomálvosult összefüggéseket. Itt is az a helyzet, rrrnt a borza királv esetében. A szokás formája mögül eltűnt a hiedelem támasztéka, megkezdődött a fölbomlás. Adataink egy része szerint a .,játékot" szüretkor is b^mutat+ák. sőt egyre inkább akkor. Nyilvánvaló oka ennek, hogy csak a szórakozási alkalmat lát + ák már benne, elvesztette eredeti jelentését, és átkerült a vidám szüret játékai közé. Ebből a szé + szóró^ásból következik, hogv nehezen tudnak ma már pontos válaszokat adni a szokás körülményeiről. Hajlandók lennénk pusztán játéknak tekinteni, ha naptári elhelyezkedése nem lenne olyan egyértelmű. Qve^ekek, legénykék csinálták, úgy mondják, kicsik is, nagvok is. Szüretkor inkább legények. Mivel a szokás gvakorlásához több eszközre, nagyobb hozzá készülésre volt szükség, azt rendszerint több éven át egv helven készítették elő. Név szerint már csak olyat tudtak említeni a bábu készítői közül, aki szüretre csinált ilyet. A gverekek összejönnek annál az embernél, aki készíteni szokta a bábukat. Előveszik a szükséges holmikat. Hogy minden készen legyen időre, mindezt már 10 A zöld ágakba burkolt télvégi, tavaszeleü alakoskodókhoz vö. Ferenczi Imre— Ujváry Zoltán: Farsangi dramatikus játékok Szatmárban (Debrecen, 1962.) 116. kk. 178
