Arrabona - Múzeumi közlemények 12. (Győr, 1970)

Kozák A.Uzsoki A.: A győri székesegyház feltárása

í. kutatóárok. A hajó É-i oldalánál, a románkori és az innen számított első gótikus támpillér között ástuk az 1. árkot. (Ez az egyetlen hely a székesegyházon, ahol öszszefüggő felületen látható a románkori falazat.) Az árokkal az alapozást és a falhoz futó rétegeket kívántuk megismerni. Az árok mélyítésekor hamarosan jelentkezett egy eddig ismeretlen, 10—12 cm-re kiugró lábazat, amelyben nagyméretű, másodlagosan beépített kövek voltak (21. ábra). A rétegek itt is boiygatottak, sírokkal átvágóttak voltak, de a lábazat alapján megállapíthattuk, hogy a középkori járószint (románkori) 25—30 cm-rel lejjebb volt a jelenlegi betonjárda szintjénél. Az árok alsó rétegében római peremes téglákat, római edény- és kisebb üvegtöredékeket találtunk. Az árok D-i részének K-i bővítményében az alapozás alsó részét képező — amely a felső falszövettől igen eltér — falazatot vizsgáltuk. Az árok e részének Ny-i bővítményében egy igen erős falmaradványt tártunk fel, amely kapcsolatot mutat a hajó román kori fala alatti, eltérő szövetű falazattal, és a gótikus támpillér alá fut. Felmerül annak lehetősége, hogy ez a pillérszerűen mutatkozó falmaradvány és a román kori falalapozás alsó rétege egy korábbi, esetleg római épülethez tartozhatott (22. ábra). Az árok É-i részében Ny-i irányba történt bővítés, ahol egy sárgásfehér színű öntött padló maradványa mutatkozott. Az ároknak e bővítményét csaknem a 2. árokig vittük, s nagy felületen feltártuk az öntött padlót (23. ábra). 'A padlómaradványok még az árkot elválasztó, magasfeszültségű vezeték alatt meghagyott „tanúfal" D-i oldalán is látszottak. Ez az öntött padló esetleg ahhoz a fal maradványhoz, épülethez tartozott, amelyet az árok D-i része és az első gótikus támpillér között találtunk. Az árok D-i részén feltárt sírok és az öntött padlóba — az É-i árokrész Ny-i bővítményében — beásott sír nem zárja ki a fenti lehetőséget. A padló szintjébe kissé bemélyedő sírhely arra utal, hogy középkori, esetleg római kori maradvánnyal van dolgunk. Ennek az öntött padlónak összetétele — erősen meszes — más, mint a főszentély mögött feltárt épületmaradványhoz (római) tartozó padlóé, amelyben kis tégladarabok, s valószínűleg téglapor is található. Ez utóbbinak színe kissé barnásrózsaszínű. 2. árok. Az 1. ároktól Ny-ra, az első és a második gótikus támpillér között ástuk a 2. árkot. (Ezt az árkot is két részre osztotta a magasfeszültségű vezeték alatt meghagyott ..tanúfal".) Az árok D-i részében az első árokban megfigyelt jelenségekkel találkoztunk. A felső rétegben itt is sírok mutatkoztak, igen sok apró rézhuzalból készített dísszel. Az árok D-i végében, a temrjlrm hajóiának fala alatt eev, a lábazat síkiából erősen kiugró (35—70 cm), téglafalazatot találtunk. Ez boltívszerűen rakott, s amennyire a fal bontása nélkül megállapíthattuk, a haió fala alá nyúlik, mintegy alapozását képezve annak (24. ábra). Ügy mutatkozik, hogy ez a téglából falazott hevederív teberhárító ívként, alapozásnak készült a temolom gótikus átépítése, bővítése idején. Erre utal az a tény is, hogv ezen a részen már nem figve^etünk meg — még kisebb felüle+en sem — román kori falazatot. A teberhárító ívbe ératett téglák mérete (26X13X6,5 cm), és anyfga igen hasonlít a haió padlásterében Wő gótikus falakban megvizsgált téglákhoz. A hevederív a két gótikus támpillér közé feszül. A hevederívtől É-ra. közvetlenül mellette, s ta^n részben alatta is, egy laposan lerakott kövekből álló maradványt (..út") figyeltünk meg. É-i szélének tájolása a főszentély mögött feltárt római falakhoz hasonló (25. ábra). Igen ér125