Arrabona - Múzeumi közlemények 12. (Győr, 1970)

Levárdy F.: A középkori győri székesegyház pusztulása és első barokk átépítése

„mint a sekrestyében a másik hajóban" (18.). Ebből a kifejezésből világos, hogy a kápolna az északi hajó keleti felének elfalazásával létesült. Főoltára építésével nyilvánvalóan elzárták a félkörös apszist, amelyet Ravának kellett visszakapcsolnia a kápolna teréhez. Ma a félköríves szentély újra el van zárva, a Heister Siegbert várparancsnok (1707—1718) költségén emelt, és Zichy Fe­renc püspök által 1767-ben újjáformált kegyoltár szakítja el az északi oldal­hajótól. A félkörös szentély a Rava-átépítés következtében újra a templom szerves részévé vált: ezt tüzetes vizsgálata során is megállapíthattuk. A negyedgömb boltozata alatt a XIII. századi freskót keretezve a Rava-féle építkezésekre jel­lemző stuccopárkány fut körbe, s a kutatásaink során megbontott padlózat is Rava márványburkolatával azonos. Falkutatásunk során megállapítottuk, hogy a XII. századi román építési periódusban kétszintes kápolna kapcsolódott a fő­szentély északi, s minden bizonnyal déli oldalához is. A gótikus — XV. századi — építési periódusban ezt a kápolnát fejlesztették oldalhajóvá. Az északi ká­polna alsó szintjén megmaradt a negyedgömb zárású félkörös apszis, a boltozati konchát falkép — Maiestas Domini — is díszíti. A felső apszissal a Rava-féle átformálás nem tudott mit kezdeni, az alacsonyabban megépített hajóboltozat derékba vágta, ezért Rava a részben padlástérbe került apszist elfalazta. Az északi hajó keleti feléről formált Szent Ferenc-kápolnában Rava el­bontotta az orgonakarzatot (15). A szerződés „Porkirchen" kifejezésében csak a Vorkirche rontott alakját láthatjuk. A kifejezés másutt (39.) — a főhajó or­gonakarzatával kapcsolatban — is előfordul. Az orgonakarzattal együtt elbon­tásra került az alatta álló két oltár is (16.). A kápolna főoltárához viszont lép­csők készülnek. Ekkor épül a kápolnának a hajóhoz hasonló (32.) új boltozata is. Ez á munkaelőírás is megerősíti azt a feltevésünket, hogy a Szent Ferenc­kápolnát az északi hajó elfalazott keleti felében keressük. A következő bekezdés oszlopokon álló boltozott kapuzat építéséről intéz­kedik — az összefüggésből csak a ma is meglevő oldalbejáratok előzményére gondolhatunk —, s két ajtó készítéséről (19—20.). Ugyanabban a szakaszban olvasunk a templomon körbefutó párkány elkészítéséről (21.), a beázás okozta károk kijavításáról (22.) és a „mellette levő" csigalépcső lebontásáról (23.). Az elbontott csigalépcső maradványait megtaláltuk a mai sekrestye padlásán, a déli oldalon ma is meglevő lépcső szimmetrikus helyén. A harangoknál levő — tehát nyugati — homlokzatot fel kellett magasítani a héjazatig (24.), s el kellett készíteni a szentély feletti „homlokzati" falat. Mindkét falat az ismétlődő tűzvészek, háborús károsodások bonthatták meg. „Verso l'aqua" — tehát a Duna felőli oldalon — újból kell készíteni a bol­tozatot a (déli oldalon levő) sekrestye boltozatának magasságáig (26.). Ugyan­csak új boltozat készül a szentélyben az elbontandó régi boltozat helyébe (27— 28.). Ebből az előírásból az is kiviláglik, hogy a főhajó nyugati felének gótikus boltozata már korábban elpusztult, s helyébe alacsonyabb boltozat készült, a szentélyben (egészen a diadalívig) viszont Rava helyreállítása kezdetén még állt a későgótikus hálóboltozat (29.). A soron következő 7. és a 13. bekezdés (30—31., 41—46.) a Prainer-kápol­náról intézkedik. Ezzel már fentebb foglalkoztunk. A 8. bekezdés a templom padlóburkolását írja elő (32.). A szerződés értelmében Rava törte át négy helyen a szentélyben a sek­restye és a Szent Ferenc-kápolna elkülönítése érdekében elfalazott pillérközö­ket (34.), és ő bontotta le az oldalhajókat kettéválasztó falakat a Szent Ferenc­104

Next

/
Oldalképek
Tartalom