Arrabona - Múzeumi közlemények 12. (Győr, 1970)

Kozák A.Uzsoki A.: A győri székesegyház feltárása

Béla). Az Ambrust követő győri püspökök csak rövidebb ideig töltötték be a püspöki széket Andrásig (1165—1176) bezárólag. Andrást jámbor, tanult és tiszteletreméltó férfiként említi III. Ince pápa. Az őt követő Mikud (Micundinus seu Micelinus) a Kökényes nemzetséghez tartozott. A párizsi egyetemen tanult, ahol megismerkedett a lotharingiai premontreiekkel. Fehérvári prépost korában letelepítette őket — 1176 előtt — a nemzetség központjától kissé északkeletre eső Garábon. Az ő püspöksége idején (1176—1187) alapította az egyházmegye területén Osl ispán a csornai premontrei prépostságot, az Osl nemzetség monostorát.

40 Mikudnak francia földön végzett tanulmányai és ott szerzett premontrei kapcsolatai, valamint az itthon alapított premontrei prépostság (Garáb), a nemzetség másik premontrei alapítása (Nagykökényes) és a püspöksége idején — feltehetően sugalmazására — alapított csornai prépostság világosan bizonyítja azt a szoros kapcsolatot, amely közte és a premontreiek között fennállott. Ez a szoros kapcsolat — Ambrus mellett — az ő személyére irányítja figyelmünket a győri székesegyház „második" román kori építtetőjének személyét keresve. Mikudot Csák Ugrin követte a győri püspökségben (1181—1204). Nemzetsége a bencésekkel állt szoros kapcsolatban. Nemzetségi monostorukat (Vértesszentkereszt) is velük népesítették be. Péter püspök (1205—1217) jogi és diplomáciai képzettségével, valamint irodalmi tevékenységével — őt tekintik Anonymusnak, Béla király névtelen jegyzőjének

41 — tűnik ki a győri püspökök sorából. Az őt követő püspökök már nem igen jöhetnek számításba a győri székesegyház építése szempontjából. A XIII. század közepe táján és az azt követő évtizedekben több pusztulás is éri a székesegyházat (tatárjárás, Ottokár támadása). A tatárjárás utáni pu^tulás rongálódásainak kijavíttatását Omodé nevéhez kapcsolják (1254—1267), és 1256-ban jelölik meg a helyreállítás idejét.

42 Omodé a Pok nemzetséghez tartozik, akik két premontrei monostort is alapítanak ebben az időben az egyházmegye területén (Pok, Mórichida). Igen nagy a valószínűsége annak, ha az ideig nem épült tornya a székesegyháznak, akkor Omodé építtette a Ny-i homlokzat toronypárját, amely abban az időben kezdett általánossá válni székesegyházaknál, de elsősorban premontrei préoostságok [Kisbény (Bina). Mórichida, Öcsa, Ság (Sahy), Turóc, Tűrje, Zsámbék] és bencés apátságok (Ják, Lébény) templomainál.

43 A győri székesegyháznál ez a két nyugati torony a mai mellékhajók Ny-i felében levő területen állhatott, ahol az 1939. évi úi padló elhelyezésekor meg is figyeltek torony alapoknak vélt falmaradványokat. E feltételezett toronypárnak helyét a korábbi (XII. sz.) építkezés Ny-i irányú kiterjedése határozhatta meg. IV. László király 1284-ben kiadott oklevele a győri székesegyházat erősen rongáltnak mondja. Ezért és a XIV. század országosan rendezett viszonyai (politikai, gazdasági), valamint a gótikus részletekben mutatkozó különbségek miatt, számolhatunk a székesegyház nagyobb mértékű kiépítésével. (Kutatásainkat ez 40 Oszvald F., i. m. 240—45. — Almanach: 26—27. 41 Horváth J., P. mester és műve. — Sólyom Károly: Űi szemoontok az Anonymus-probléma megoldásához. (Irodalomtörténeti Közlemények LXX. évf. (1966) 1—4. szám. 1—53., 54—84. és 261—282.) 42 Almanach: 30—31. — Erőss István: A győri egyházmegye története 1526-ig. (Kézirat.) 43 Kozák K., A premontreiek éoítkezései Magyarországon (XII—

XIII. század). (Kézirat. A Magyar Énítőművészek Szövetségének ,.Magyar éoítészeti tanulmánypályázat" 1968—1969. kiírásának egyik beadott és díjazott munkája.) 158