Arrabona - Múzeumi közlemények 11. (Győr, 1969)
Tomka P.: A Sopron-présháztelepi IX. sz.-i temető
tehát jellemző. Ismételten hangsúlyozzuk, hogy kopott, sérült, átalakított, régi darabok vannak közöttük. 51 Ezt támogatja az a meglepő tény, hogy nincs két azonos darab a temetőből (a 7. sír egymás mellett levő két ovális karikáján kívül). Lényeges számunkra, hogy még garnitúrában, párosan összetartozó darabjaink sincsenek, ami pedig a VIII., de a X— XI. sz-ban is általános. Már ezek a megfigyelések sugallják, hogy másodlagosan, nem mindig rendeltetésszerűen felhasznált darabokról van szó. 52 A temetőnkből előkerült egyes típusokat a kutatás eltérően értékeli, ugyanazt a tárgyat egyesek fülbevalónak, mások hajfonathoz tartozónak tartják. Legkevesebb a vita az ovális karikájú ékszerek esetében, későavarkori alaptípusuk biztosan fülbevaló (ezek túlnyomó többségben csüngősek, sőt felső felük rendszerint hegyesre húzott is). 53 Nemi szokás vitatni a gömböoskékkel díszített típus fülbevaló voltát sem. 54 Az egyéb kerek karikájú ékszereket azonban már hajkarilkának, Schlaf enring-nek is értelmezik. 55 A felsorolt adatok meggyőzően mutatják, hogy a kutatók feltételezik: az egyes típusokat nem csak egyféleképpen viselték. Az egyes esetekben konkrétan 51 Ez a fenti kérdés szempontjából jelentős körülmény. Ilyen mindenekelőtt a 10. sír két darabra törött — eredetileg nyolcas alakra összenyomott — gyöngyözött szalagos, filigrándíszes karikája. Ennél a legszembetűnőbb a nem rendeltetésszerű felhasználás. A törést közvetve az összenyomás okozta: a megfeszült, megbomlott szerkezetű felületek intenzívebb oxidációja. A 7. és 10. sír ovális karikáin csüngő nyoma nem mutatkozott. Lehetséges, hogy a 7. sír példányait is ellátták eredetileg muffal, mégse maradt nyoma (az avarkori hasonló karikákon rendszerint megtaláltuk ezt). Talán ez is az erős koptatás számlájára írható. A 10. sír háromgömbös, aranyozott példányán az aranyozás rendkívül kopott volt. 52 Hogy nem viseleti tárgyként, hanem rituális mellékletként kerültek volna a sírba, megfigyeléseink nem támogatják, hiszen, mindannyiszor a viseletnek megfelelő helyen, a fej körül kerültek elő. A rituális melléklet lehetőségére már Fischbach O. rámutatott, Hohenbergben gyereksírban nagyméretű karperecet talált, Krunglban pedig — véleménye szerint — gyűrűk a mell vagy a felső kar táján, félholdas függők meg többször a váz mellén, az egyik sírban ráadásul kettő egymásba akasztva került elő; Fischbach, O. i. m. AÉ XVII (1897) 146. Hogy ez a lehetőség reális, több ásatási megfigyelés tanúsítja azóta. Hruby, V., a Staré Mesto-i temető publikálásánál, a leletek előkerülési helyének rendszerét figyelve bőven foglalkozik ezzel a témával, persze más tárgytípusokra is kiterjesztve vizsgálatait. Fülbevalókat is említ a könyöknél, kezeknél, sőt a lábaknál. (Hruby, V. i. m. 92—94.). További analógiákat hoz Dostál, B, Slovanská pohfebistë ze strední doby hradistní na Moravë (Praha, 1966), 27—28. Bernhardtsthalban a XIII. sírban levő edényben találtak fülbevalót: Pittioni, R. i. m. PZ (1935) 161—189. Szőke B. meg egyenesen használhatatlan függőket (azaz fülbevalókat) idéz: i. m. Rég. Tan. I (1962) 49.; olyan ólom fülbevalókat, amelyeken, rajta maradtak az öntővarratok. A felsorolt esetek között azonban némelyik másképp is értelmezhető, így a hódmezővásárhelyi, de főleg a krungli példákat könnyen felhasználhatták a mienkhez hasonlóan, rendeltetésüknek meg nem felelő, hajfonatdíszítő vagy hajfonat-viselettel összefüggő módon. 53 Például Kovrig 1., Das awarenzeitliche Gräberfeld von Alattyán, AH XL (1963) 163—164.; Cilinská, ZI., Slawisch-awarisches Gräberfeld in Nővé Zámky, Arch. Slov. Fontes VII. (1966) 146—148.; Szőke B., i. m. SSz IX. (1955) 60. 54 Kovrig I., i. m. AH XL. (1963) 163.; Cilinská, Zt., i. m. Arch. Slov. Fontes VII. (1966) 148—149. Basaharcon Fettich N. általában fülbevalóként tárgyalja, a 201. sírnál azonban, ahol két-két karika volt a fej két oldalán, ingadozik, szerinte nem avar viseletet jelent a 2—2 fülbevaló vagy hajkarika: Fettich N., Das awarenzeitliche Gräberfeld von Pilismarót—Basaharc, Studia Arch. III. (1965) 116. 55 Niederle alapozta meg különböző viselési módok rekonstruálásával: Niederle, L., Bemerkungen zu einigen Charakteristiken der altslawischen Gräber, MAG XXXIII. (1893) 194—209. 260—264. képek. Szerinte leggyakrabban a fej két oldalán szövet, vagy bőr szalagon lógtak, felhívta a figyelmet arra is, hogy a bőrszalagok nyomai sokszor megmaradtak, kiderül ez a patináról is (196—268. kép). Többet egymásba akasztva 6* 83
