Arrabona - Múzeumi közlemények 11. (Győr, 1969)

Tomka P.: A Sopron-présháztelepi IX. sz.-i temető

A sírok leírása 1. sír. A leletek alapján nő/

1 A medencétől felfelé a munkások bolygatták meg. Tájolása Ny—K, eltérés fejnél É felé 2 vonás.

5 A sírgödör M: 180 cin, Sz: fent 80, lent 60 cm, oldalfalai enyhén rézsűsek. Hosszát már nem tudtuk mérni, rövidebb oldala a lábnál szintén rézsűs volt, annyira, hogy — mivel ezt a sírt még a rendszeres munka megindulása előtt kellett megmenteni — a sarok felső része csak később, a fölötte kijelölt szelvény nyesésekor került elő. A váz megállapíthatóan háton fekvő, nyújtott volt, karjai a test mellett nyújtva, jobb karja szorosan a medence éle mellett, jobb keze ujjai a combcsont fején és a medencén belül is előfordultak. A halott alatt nem a szokásos színű fa-korhadékot, hanem egynemű finomszemcsés réteget találtunk (2. ábra). Mellékletei: bronzkarika, a sír bolygatott részéből, a munkások találták a koponya mellett. Átm.: 2,8 cm. Alsó felén (valamivel feljebb is az elméleti felezővonalnál) feltekercselt vékony bronzdrót, középen kitörött. A karika felső vége elhegyesedik, kifelé enyhén ível. Alsó végét laposra elkalapálták és befelé visszahajtották, ebből a szoros hurokból indul a tekercselés, eredetileg a felső véggel együtt záró-szerkezetet alkotott. A túloldalon hiányzik a tekercselés befejezése (a karikán még kb. 3 mm-nyi helyen látszik a kopás). A rendkívül vékony, a feltekercselttel azonos drótból készült csüngő-rész törött, hiányos, huzalának átm. 0,2 mm. A nyolcas alakban hajtogatott huzal utolsó (ma harmadik) szemébe kapcsolódik ugyanabból az anyagból egy szem, aminek a végét összetekercselték (I. tábla 3.). Vaskés fa nyéllel, bőr tokban (fa merevítőkkel) (?) és bronz tokvéggel. A bal oldalon, a medence és az alkar között került elő. Jelenlegi H: 10,8 cm, ebből a penge 8 cm. A nyél eredetileg hosszabb volt, mintegy 3 cm-nyi fakorhadék még meg is maradt belőle. Egyélű, egyeneshátú kés, a penge éle ívesen hegyesedik. A pengére rozsdásodva bőrtok (?) maradványai között fát is megfigyelhettünk. A bronz tokvég a kés hegyétől 5 cm-re feküdt. Trapéz alakú, lefelé szélesedik és vastagszik. Bronzlemezből hajtották össze, a lemez két vége 7—8 mm-nyire fedi egymást. Alját vékonyabb bronzlemez zárta (sajnos kitörött belőle), az összeerősítés technikáját csak sejthetjük. Mechanikus felerősítésnek nyoma sincs, valószínű valami ragasztó (paszta) anyagot használtak. ennek nyomai a tárgy belső felületén az aljától 2—3 mm-re, valamint a záró lap külső (alsó) felületének szélén kis megvastagodott világos színű réteg formájában látszanak.

6 A tokvéget felső részén középen vas szeggel ütötték át, arról az oldalról, ahol a lemez végei egymásra hajlanak; a lemez ugyanis a szeglyuk mentén befelé türemkedett. A szeg szerepe nyilván a lemez összetartása volt. Maga a szeg nincs meg, csak a széniben levő lyukban maradt meg elkalapált és belerozsdásodott vége. A tokvég M: 1,33 cm, V: 0,97, ill. 1,15 cm, Sz: 1,69, ill. 2,43 cm. Külső felületét nem egyszerűen oxidációs réteg: valamilyen lakkszerű anyag (festék?) nyomai borítják (I. tábla 4—5.). 4 Az embertani anyagot L. Bottyán O. antropológus dolgozza fel. Nem-meghatározásai egyeznek a miénkkel — ennek előzetes közlését ezúton is köszönöm. 5 A tájolást technikai okokból csak vonásnyi pontossággal tudtam mérni. Egy vonás — mint ismeretes — 5,625 fokkal egyenlő. Az első sír tájolása tehát mintegy 10—12 fokkal tért el É felé. A továbbiakban nem számítom át fokokra adataimat, hiszen félrevezetően pontosnak tűnnének. 6 Adorján A. restaurátor megfigyelése. Ezúton is köszönetet mondok neki valamennyi tárgy leírásához a technikai részletek megfigyelésében nyújtott segítségéért és a fényképek elkészítéséért. 60