Arrabona - Múzeumi közlemények 11. (Győr, 1969)

Környei A.: A csornai ellenforradalom és a győri vörösőrség Sopron megyei szereplése 1919-ben

tét. Ennek megfelelően az ellenforradalom leverésében, a rend helyreállításában a hivatalos szerveknek a legnagyobb eréllyel, következetességgel és főleg gyorsan kellett eljárni. A forradalmi kormányzótanács június 5-én az egész Dunántúlt hadműveleti területté nyilvánította, és a rend helyreállításával a rögtönbíráskodási joggal felruházott Szamueli Tibort, Vántus Károlyt és Jancsik Ferencet bízta meg.

38 A bűn, amit a csornai ellenforradalom vezérei elkövettek, amiért felelniök kellett, nem kisebb volt, mint hazaárulás, az ország törvényes rendjének felforgatása, a törvényes rendszer megdöntésére irányuló kísérlet, a háborút viselő kormány hadrendjének hátbatámadása. Ilyen bűnök minden körülmények között a legszigorúbb büntetést vonják maguk után, törvényes és politikailag indokolt a csornai ellenforradalmárokra kirótt szankció is. A csornai ellenforradalmárok ügyében Szamueli Tibor ítélkezett. Az ügy lefolytatásában és a rend fenntartásában részt vettek a csornai direktórium tagjai: dr. Gaál János, Szabó József, Rusznyák Jenő, Marton Gunó Vencel, a győri vasútbiztosító vörösőrség Judt Ferenc parancsnoksága alatt és Kolláth Márton, a győri forradalmi törvényszék vádbiztosa. Szamueli különítményének megérkezéséig a győri vörösőrök teljesen felgöngyölítették az összeesküvés szálait, rendet teremtettek a környéken, és kész bűnlajstrommal várták Szamueli bíráskodását. Az ítélet szigorú, példát statuáló volt: 7 vezetőt kötél általi halálra, 58-at vagyonelkobzásra ítéltek, akik közül többet később a győri forradalmi törvényszék börtönbüntetésre is ítélt. Ezen kívül a lázadásban résztvett községekre hadisarcot róttak ki. (Csorna esetében másfélmillió korona és az állatállomány 10 %-a.) A hadisarc a Tanácsköztársaság akkori viszonyaiban egyrészt gazdasági kényszerszükség volt, másrészt a kollektív bűn kollektív büntetését szolgálta. A bíráskodás azonban különbséget tett bűn és bűn között, igyekezett az igazi ellenforradalmárokat a megtévedtektől elválasztani, így értékeli a Soproni Vörös Űjság az ítéletet: „A falusi nép az ellenforradalom teljes megtörése után ima magába szállva megállapíthatja, hogy az „urak" megint lépre vitték. A nép nyúzói, a nép munkáján és verítékén gazdagodó nagybirtokosok vele akarták maguknak a régi hatalmat visszaszerezni, hogy az elnyomatás jármát újból a nyakába akasszák. A nép hallgatott a bűnös bujtogatókra, az álhírek terjesztőire, fellázadt a proletártestvérek uralma ellen, amely szabadságot, adómentességet biztosít a föld dolgozó népének, azért bűnhődnie kellett. ítéletével a rögtönítélő forradalmi törvényszék az ellenforradalom vezéreire és a zendülő parasztokra sújtott le. A földszegény kisbirtokos proletárok közül megkímélték azokat, akiket a kolomposok lelketlensége űzött az ellenforradalomba."

39 Ez az írás az ítéletnek nem utólagos „megideologizálása", a bíróság és a karhatalom valóban ebben a szellemben járt el. A rendfenntartó erők parancsnoka, Judt Ferenc június 10-én nyújtotta át a csornai tanácsnak hivatalosan a bíróság ítéletét. A tanácsülésen kifejtette: „A megtörténtek nagy szerencsétlenség, de most már nem mint ellenség, hanem mint barát akar működni." A Judt által aláírt parancs pedig így rendelkezik a kivetett sarc behajtásáról: „A hadisarc alól mindazon egyének fel vannak mentve, kik a Ta38 GySmL:l Direktóriumi iratok. 1645/1919. — Testvériség (1919. VI. 7.) — SVU (1919. VI. 7.) 39 SVU (1919. VI. 11.), — Mayer G., i. m. — Dunántúli Hírlap (1919. VIII. 15.), — Sv (1920. VI. 24. 27.), — Gőcze—Perepatits, i. m. 123. 20 Arrabona 305