Arrabona - Múzeumi közlemények 11. (Győr, 1969)
Környei A.: A csornai ellenforradalom és a győri vörösőrség Sopron megyei szereplése 1919-ben
neket igazoltassák. Ha a legkevesebb gyanú merül fel, tartóztassák le és szállítsák be őket Csornára. Várják be további intézkedésünket. Csorna, 1919. évi június hó 6-á,n. Csorna község polgárai." Legfontosabb tennivalójuknak a kommunisták letartóztatását tartották. S valóban, másnap a fegyveres hatalomátvétel után ezzel kezdték tevékenységüket. 7-én hajnalban az ellenforradalom főhadiszállásán összegyűlt mintegy kétszáz ember lefegyverezte a vörösőrséget, fegyvereket szerzett és megszállta a község fontosabb pontjait. Ellenforradalmi ötöstanács vette át a fehérek nevében a hatalmat, melynek tagjai 1 : Kisfaludy Károly, Marton Pál, Németh Lajos és Kocsis Mihály voltak. (Ez a tanács kibővült aztán Glaser Ferenc pápai bérlővel és Hermann Medárd kanonokkal.) Elsőként a legbaloldalibb tanácstagok letartóztatását végezték el. Legnagyobb bánatukra Bodnár Alajos és Galátz Jenő Sopronban voltak, így őket nem tudták letartóztatni, sikerült azonban elfogniok Hollósi József párttitkárt, Király Zoltánt, Király Sándort, Király Bence Józsefet, Weiler Samut, Steiger Károlyt, Tóth Lászlót, Rusznyák Jenőt, Marton Gunót stb. Kimaradt a letartóztatásból Szabó János is, aki sürgősen Mosonba ment az ellenforradalom hírét megvinni és segítséget kérni. Mosón és Győr vörösőrei késedeleni nélkül csornai elvtársaik segítségére siettek. Így történt, hogy a fehérek agitátorai, akik a környező falvak és Mosón megye falvainak népét akarták saját ügyük mellé állítani, már az ellenforradalom napján fegyelmezetten és feltartóztathatatlanul közeledő vörösőrök karjaiba szaladtak. A mosoniak és győriek gyors segítségnyújtása megfelelő időben érkezett. Még mielőtt a fehérek valóban be tudtak volna rendezkedni Csornán, mielőtt összecsődíthették és felfegyverezhették volna a környező községek fehér érzelmű parasztjait, lecsaptak rájuk, elejét vették a komolyabb válságnak. így valójában a csornai ellenforradalom csak tendenciájában és csak rövid időre tudott veszélyessé lenni a Sopron megyei proletárdiktatúrára. A helyzet azonban így is komoly volt. Az ellenforradalmárok jelentős erőket tudtak mozgósítani, ideig-óráig katonailag tényleg elzárták a nagycenki ellenforradalmi frontot az ország belsejétől, ezzel rendkívül válságossá tették a proletárhatalom Sopron megyei pozícióit. A magyaróvári vörösőrök fegyveres ellenállásba ütköztek, és csak tűzharc árán tudtak a községbe benyomulni. Nehezebb feladattal birkóztak meg a győri vörösőrök. A fehér ellenforradalom hírére a győri vörösőrök késedelem nélkül Csornára indultak a proletárhatalom megvédésére. A Gombos-különítmény egy része és a Judt Ferenc féle vasútbiztosító vörösőrség indult harcba Gombos Ferenc, Pintér Gyula és Judt Ferenc vezetésével. Délután 4 órakor indultak vonaton. A dunántúli ellenforradalom legzavarosabb időszakában nem volt sem gyors, sem biztonságos az ilyen vasúti közlekedés, ezért a Csornára küldött különítmény a vasúti utat műszakilag is biztosítandó, magával vitte az ikrényi állomásfőnököt. Nem volt hiábavaló az elővigyázatosság. Enese és Kóny között a fehérek felszedték a vasúti hídon a síneket, s amikor megállt a vörösőröket szállító vonat, tűz alá vették azt. A jelentős számú ellenforradalmi fegyveres erőt csak komoly tűzharcban, valóságos frontális ütközetben tudták felgöngyölíteni a győri vasútbiztosítók. Innen csak gyalog tudták az utat folytatni, mégpedig állandó fegyveres harc közben. Komoly ellenállásba ütköztek Kóny határában is. Az itteni fehéreket a Barbacsi-tó nádasába szorítva tették ártalmatlanná. Űtjuk Csorna felé egyben rendcsinálás is volt. Több helyen kellett kisebb-nagyobb ellenállást letörni, az ellenforradalom főcinkosait lefogni. így csak késő 302
