Arrabona - Múzeumi közlemények 11. (Győr, 1969)
Környei A.: A csornai ellenforradalom és a győri vörösőrség Sopron megyei szereplése 1919-ben
Pozsgay Bálint (Rábacsanak, 160 kh), Petheő Zoltán (Pásztori, 80 kh), Lukács Károly (Magyarkeresztúr, 40 kh), Énekes István (Farad, 30 kh), Turner János (Egyed, 29 kh). A reakciós katonaság és közigazgatás, falusi értelmiség képviselői: Borsits Sándor faradi főjegyző, Kokas Mihály tart. hadnagy, Takács Ferenc volt kispap, hadnagy (Rábacsanak), Nagy Kálmán magyarkeresztúri bíró, Polgár Aladár egyedi plébános, Guoth Zoltán hadnagy (Sopronnémeti), Baranyai Dezső hadapród (Pásztori). Ha számszerűen összegezzük az ismert szereplők megoszlását, a következő képet kapjuk: A nagybirtok képviselői (bérlő, intéző, 100 kh-nál nagyobb saját birtok): 12. Kulák (25 kh-nál nagyobb birtok, vagy 20 kh és egyéb vállalkozás, pl. daráló, korcsma stb.): 50. Ipari vállalkozó, nagykereskedő (malmos, malomvezető, terménykereskedő): 12. Csendőr, katonatiszt: 8. Régi közigazgatás, papság, értelmiségi: 11. Szegényparaszt (nem indokoltan, de ide számítottuk a 6 holdasokat is): 5. Falusi kisiparos: 4. A felosztás indokául megemlítjük, hogy a csornai járásban a 20'—25 holdas parasztokat nyugodtan a falu túlsó oldalához, a nagybirtokkal és a tőkével szövetségre mindig kapható kuláksághoz számíthatjuk, nemcsak a paraszti birtokok rendkívül elaprózottsága miatt, amiatt, hogy a 20 holdnál nagyobb birtok ritka volt egy-egy faluban, s ez a birtoknagyság kiemelte a tulajdonost a faluközösségből, hanem amiatt is, hogy Csorna környékén az ilyen nagyságú földterület valóban az átlagnál jóval magasabb gazdagság forrása volt. 29 A fenti részletezésből kitűnik, hogy az ellenforradalom társadalmi bázisa a nagybirtok, a falusi tőke és a kulákság rétege volt. Van azonban az ismert nevek között néhány szegényparaszt is, 30 és az események ismeretében tudjuk, hogy az ellenforradalmi lázadásban jelentős paraszttömegek vettek részt, s hogy képviselve volt közöttük a szegényparasztság is. Kivétel a lázadásban részt vett Csorna környéki községek közül Rábapordány és Farad, ahol a régi és éles osztályharcokban iskolázott proletariátus és szegényparasztság a lázadás pillanatában azonnal tudta, hol a helye. Mi az oka, hogy a falusi szegénység, ha nem is tömegesen, mindenesetre számottevő mértékben csatlakozott a lázadáshoz? Legfőbb okát az ellenforradalmi aknamunka, propaganda falun könnyen elérhető sikereiben kell látnunk. így ír erről a Soproni Vörös Újság június 11-i száma: ,,Az ellenforradalom aktív résztvevőinek legnagyobb része tudatában sem volt cselekedetének, nem látta a különbséget a kommunizmus és kapitalizmus között, hanem egyszerűen lusta volt, meg talán nem is tudott gondolkozni, nem tudta helyzetét mérlegelni és hagyta imagát beugratni. A proletároktól ellopott pénzen 'megvásárolt emberek 31 az őket annyira jellemző lelkiismeretlenséggel felbujtogatták a parasztságot a proletárdiktatúra ellen, ami nem is volt nehéz munka, mert a kapitalista társadalom pap-lakájaival megmételyezte a parasztság lelkét és annyira sötétben hagyta, hogy a parasztság még javarészt ma is bódult a tömjénfüsttől, még a proletárforradalom mai stádiumában sem ébredt öntudatra." 29 GySmL:2 Községi jegyzőkönyvek. — Mayer G., i. m., — Nagy K., i. m., — A kommunista perek vádló tanúi: Sv (1919. 8. 11. 21. 27. XII. 5. 20., 1920. II. 27. VI. 19. 20. 26. 27.), — SH (1920. II. 27. IV. 13.) 30 GySmL:2 Egyed jegyzőkönyve. 31 Itt a cikkíró nemcsak a kizsákmányolásból eredő tőkés profitra gondol, hanem elsősorban a Tanácsköztársaság bécsi követségének kirablásából eredő ellenforradalmi propagandapénzekre. 299
