Arrabona - Múzeumi közlemények 11. (Győr, 1969)

Környei A.: A csornai ellenforradalom és a győri vörösőrség Sopron megyei szereplése 1919-ben

a szocialista pártba. A gyűlés szónoka Mihelyi István, tapasztalt szocialista vezető volt.

19 A járás békés munkás életet élt. A falvak lakossága szinte felszabadultan végezte a tavaszi mezőgazdasági munkákat. Jóllehet a katonai szervek májusban repülőgépmegfigyelő-állomást létesítettek Csornán, a Tanácsköztársaság harcai távoliak voltak, a nép hosszú idő után az első békés tavaszt élte. A nagybirtokok cselédsége szocializált birtokokon dolgozott tovább. Nem teljesült ugyan a parasztság évszázados álma, a földosztás (ez egyébként is inkább a falvak szegényparasztságának volt égető kérdése), de a szocializált birtok munkásai lépten-nyomon érezhették a nagyobb törődést, a szociálisan igazságosabb rendszer pártoló kezét. — Ezek a munkások nem is fordultak sohasem a Tanácsköztársaság ellen. A megváltozott közhangulat a népi kultúra felvirágzásában is kifejezésre jutott. A felnőtt szabadoktatások előadásai mellett a nép szórakoztatása társa dalmi üggyé lett. Május 14-én Ehrenwerth Hugó tanító vezetésével munkásdalárda alakult Csornán. Műkedvelő előadások sorát adták a csornai építőmunkások, ifjúmunkások, a szanyi és szili parasztfiatalok. A csornai járás népe, annak túlnyomó többsége tevékeny hívévé vált a Tanácsköztársaságnak. Ennek nagyszerű demonstrációja volt, szinte az egész korszak szimbólumává vált a május elsejei népünnep. A csornai népgyűlés ünnepi szónoka, Weisz Samu tanító, többezres lelkes tömeg előtt fejtette ki a Tanácsköztársaság célkitűzéseit.

20 Ellenforradalom A Tanácsköztársaság kikiáltását követő néhány hónap a korszak csúcspontját, a forradalmi fellendülés tetőpontját jelenti. Április és május lázas alkotómunkája megyénkben békés körülmények között folyt, ez a békés hangulat azonban nem jelentett egyszersmind osztálybékét is. A forradalmi fellendülés a társadalom mindkét oldalának tevékenységét megélénkítette. A reakció nem nyugodott bele a hatalom elvesztésébe, annak visszaszerzésére törekedett, különféle formában, egyelőre még nem nyíltan, mindenesetre már a tanácshatalom legelső napjától kezdve. A megye területén többfelé ellenforradalmi csoportosulásokat szerveztek, amelyek kisebb-nagyobb akciókat hajtottak végre. Ilyen volt pl. az április 3-i soproni gazdapolgár-zendülés és az április 6—7-i fülesi ellenforradalom. Sopron megyében azonban nemcsak egyes csoportok lázadásáról volt szó. A mozgalmak mögött nemcsak egyesek sérelme, elégedetlensége húzódott meg, s ezek a mozgalmak nem is voltak elszigeteltek. Megyénk területét kitűnő ugródeszkának találták a különféle bécsi fehér .,ellenkormányok", amelyről eredményes támadást lehetne intézni a Tanácsköztársaság ellen, így a Sopron megyei ellenforradalmi megmozdulások és jelenségek mögött a helyi ellenforradalmi kezdeményezés mellett elsősorban a bécsi ellenforradalmárok bujtogatása és katonai szervező munkája van.

21 19 SVU (1919. IV. 4. 5. 13. 29. V. 14.); — SH A farádi direktórium pere (1920. IV. 12—14.); — Uo. Mihelyi István pere (1920. IX. 22.) 20 HIL Tanácsközt. hadműveleti iratok. (79. d. 141/1919.); — OSzK Tanácsköztársasági kisnyomtatványok. — SVU (1919. IV. 14. 29. V. 3.) 21 Koncsek L., A bécsi és Sopron megyei ellenforradalom kapcsolata 1919-ben. SSz (1956. 79—85., 1959. 73—89.); — Nagy Zs., Forradalom és ellenforradalom a Dunántúlon. (Bp. 1963); — Hefty R., Adatok az ellenforradalom történetéhez. (Bp. 1920) 296