Arrabona - Múzeumi közlemények 11. (Győr, 1969)

Környei A.: A csornai ellenforradalom és a győri vörösőrség Sopron megyei szereplése 1919-ben

lapja: a Soproni Tükör éppen Csorna környékén volt a legkapósabb, s ez meglátszott a földmunkások szervezeteinek erejében.

13 A falusi lakosság nagyobb része így felsorakozott a munkástanács mögé, elégedetlen volt az eseményekkel, további eseményeket, további forradalmat követelt. Csornán spontán tömegtüntetések mutatták a nép bizalmatlanságát a nemzeti tanáccsal szemben, a szocialista forradalom közeledését jelezve. A szocialista—kommunista tömegeket Bodnár Alajos és Galacz Jenő tanítók, Hollósi József vasmunkás, Neumann Mór nyomdász, Király Sándor vasmunkás tengerész, Király Zoltán gyógyszerész vezették. A tömeg forradalmi elégedetlensége határozott tettekre inspirálta a munkástanács vezetőit. Király Sándor a katonák élén szétzavarta a reakciósok üléseit. Bodnár Alajos a munkástanács nevében figyelmeztette Östör Lajost, hogy a tanács és a munkásság a legnagyobb eréllyel fogja megakadályozni az ellenforradalmi próbálkozásokat.

Vl A munkástanács a tömegek támogatását, saját politikai erejét érezve, nem elégedhetett meg a hatalomból való addigi részesedéssel, pozíciói megerősítését határozta el. A szocialisták vezetője, Hollósi József 1919. február 15-én a párt nevében felszólította a községi képviselőtestületet, hogy a megváltozott politikai erőviszonyok következtében, tekintve, hogy nem számíthatja magát a nép képviselőjének, adja át a helyét egy újonnan választandó testületnek, de annak megalakulásáig sem hozhat már határozatokat. A felszólítást a képviselőtestület „egyszerűen tudomásul vette".

15 Valóban a megváltozott erőviszonyok új népképviseleti testület megalakítását követelték. Ezt a testületet, a nép választott tanácsát azonban már csak a proletárforradalom, a Tanácsköztársaság hozta létre. A polgári demokratikus forradalom időszakának vázlatosan ismertetett eseményeiből kitűnik, hogy a járásban, különösen Csornán és Csorna közvetlen környékén az osztályharc élesebb volt, a harc folyamán kialakult pártok jobban tisztázódtak, elkülönültek egymástól, mint Sopron megye többi járásában, vagy az ország sok más mezőgazdasági körzetében. Mondhatni a proletárforradalom esedékessé vált a járásban, a forradalom jelszava értő és tevékeny tömegekre talált itt. Az osztályharc kiélezettsége megmutatkozik a forradalom menetében, a hatalomátvétel mikéntjében is. A Tanácsköztársaság kikiáltása után demokratikus választások útján alakított tanácsok vették át a nép nevében a hatalmat. Az 1919. április 7-én tartott választások eredményeként azonban nem mindenütt alakultak igazi népképviseleti szervek. Sőt, Sopron megyében, különösen a megye központi részén az esetek többségében a falun megválasztott tanácsokba a falu régi vezetői, a bíró, esküdtek és a vagyonosabb parasztságot képviselő képviselőtestületi tagok kerültek be, s ezek a tanácsok a későbbiek során — összetételüknek megfelelően — nem akartak és nem tudtak a szegénység, a Tanácsköztársaság hű szerveivé válni. Legalapvetőbb oka ennek a jelenségnek, hogy ezekben a községekben nem voltak igazi baloldali politikusok, nem volt földmunkásmozgalom, s ennek nem voltak népszerű, hangadó vezetői, így a választások előterébe az addig is vezető szerepet játszott módosabb parasztok kerültek. 13 Munkástanács (1918. XII. 22., 1919. I. 26. II. 2.); — ST (1919. II. 23., III. 2. 9.); — Bors Pál szóbeli közlése. 14 SH Király Zoltán pere (1919. XII. 12.); — Mayer G., i. m. 84—87.; — Nagy K., i. m. 12—13. 15 GySmL:2 Csorna jegyzőkönyve. (1919. II. 15.) 293