Arrabona - Múzeumi közlemények 11. (Győr, 1969)

Domonkos O.: Haladó mozgalmak tükröződése a kékfestés mintakincsében

szabadsagot. Ennek nyomát az 1848-1849 Centennáris kiállításra gyűjtött néprajzi anyagban találhatjuk meg. A kiállítás katalógusa így ismertei a két „Kossuth gyász ruhát: „Az u. n. „Kossuth gyász", „Kossuth-festett ruha" vagv egyszerűen „Kossuth ruha" palóc vidéken volt elterjedve. A nép emlékezete szerint a „Kossuth gyászruha" 48 után jött divatba, „amikor már megtiltották a szabadsagot. Ki volt hirdetve, hogy Kossuthot gyászolni nem szabad. Akkor találtak ki azt, hogy olyan fekete ruhát vettek, amiben igen apró piros vonalkák voltak, az volt a Kossuth gyász." E vidéken ma is „Kossuth gyász"-nak neveznek egy -bizonyos fekete alapú piros mintás anyagot. (Maconka) Kazáron a Kossuth gyász" ruha alatt élénkebb színű, pirosas anyagot értenek itt a Kossuth gyász" félgyász, .. . Kazáron a „Kossuth gyász" szoknyához sötétkék ieher mintás vállkendő, a „gyere haza kendő" való."*! A pápai Kékfestő Múzeum részére vásároltunk egy teljes „Kossuth gyász" öltözetet, amelyben a szoknya, kötény, váll- és fejkendő mintás kékfestő anyagokból van összeválogatva, amint ez a közölt képen is látható (14. ábra). A sötét alapszín alkalmas a gyász kifejezésére, amint erre a „legnagyobb magyar", Széchenyi István ha13. ábra. Sümeget ábrázoló sarokminta. Keszthely, Balatoni Múzeum 34 1848—1849 Centenáris kiállítás (Katalógus, 1848) 93. 190