Arrabona - Múzeumi közlemények 11. (Győr, 1969)

Domonkos O.: Haladó mozgalmak tükröződése a kékfestés mintakincsében

védett. Az olcsó cseh, morva, majd később osztrák áru ellen nem volt védelem, hiába ömlött a mesterek panaszáradata, hiába ócsárolták a behozott áru minőségét, a piac törvényei szerint a hazai kis műhelyek mesterei jutottak csődbe, vagy folytattak élet-halál harcot évtizedeken keresztül fennmaradásukért. A kibontakozó nemjzeti mozgalom, a gazdasági önállóságra való törekvés, a védővám rendszerért folytatott országgyűlési harc, majd pedig annak eredménytelensége után az Iparegyesület, végül a Védegyleti mozgalom természetes szövetségest, támogatót talált országszerte a festők, kékfestők körében is, mint számtalan más iparág művelőinél. A nemzeti érzés találkozott az egyén anyagi érdekével, amely a külső verseny társtól való szabadulást óhajtotta. Az Iparegyesület első országos kiállításán, 1842-ben, egy sor kékfestő állította ki termékeit, ismertette meg áruit az érdeklődőkkel, igyekezett kitörni a helyi, vidéki ismeretlenségből. Azonban a kiállítás is csak egyik mozzanata, jele volt annak a mozgalomnak, amely a magyar gyáripar kifejlesztését tűzte célul maga elé, küzdött a független vámpolitikáért. A mozgalom vezetője és irányítója, Kossuth Lajos, az ország egyik legégetőbb kérdését vitte az országgyűlés elé, harcolt a napilapok hasábjain a tőkés fejlődés szabadságáért, a polgárság megerősödéséért és ezen keresztül az ország általános gyarapodásáért, a nemzeti függetlenség és gazdasági önállóság megteremtéséért. A Védegyleti felhívás, amely Magyarország és Erdély gyárosaihoz, iparűzőihez és kereskedőihez szólt, a hazai termékek előnyben részesítését, a hazai gyáripar fejlesztését, termékeinek védjegyekkel való ellátását, a hazai termékek országos propagálását tervezi és kéri az egylet támogatását, valamint tájékoztatót a termelt árukról, azok értékesítésének körülményeiről, hogy felmérhesse az országban létező állapotokat.- Természetes dolog, hogy a védővám rendszerért folytatott országgyűlési harc kudarca után, a külföldi árukkal szembeni passzív ellenállás, a mozgalomhoz való csatlakozás nem pusztán gazdasági, hanem határozottan politikai cselekedet is volt. A Védegyletnek egész fennállása idején sokkal nagyobb volt a politikai szerepe a függetlenségi eszme terjesztésében, mint gazdasági jelentősége, .még akkor is, ha támogatásával több ipari vállalkozás jött is létre.

3 Nem szándékozunk e dolgozat keretében a Védegylet általános kérdéseivel/

1 de még csak a hazai textilipar egészére gyakorolt hatásával sem foglalkozni,"' hanem ez utóbbinak egy iparági megnyilvánulásával, a kékfestés mintakincsében való jelentkezésével kívánjuk megismertetni az olvasót. Igaz ugyan, hogy a múlt század negyvenes éveiben a hazai textilipar zömét a különféle kelme- és kékfestők adták, nem számítva ide a paraszti szövő-fonóipart, mint amely háziipari keretek között működött. Á ritka kivételtől eltekintve a vidéki műhelyek kisipara, legjobb esetben kisebb manufaktúra keretei között dolgozott, érdeke volt tehát a mozgalomhoz való csatlakozás, ami már kezdetben sikereket is hozott a kékfestő műhelyek tulajdonosainak. „A védegylet kezdetekor a nők kék karton-ruhára valának szorítva;", írta Kossuth a Hetilap 1846. évi számában, vezércikkben, amelynek feladata volt a Védegylet „haldoklásá2 Kosáry D., Kossuth és a Védegylet. A magyar nacionalizmus történetéhez. (Bp. 1942) 106—7. 3 Mérei Gy., Magyar iparfejlődés. 1790—1848. (Bp. 1951) 254—55. 4 Kosáry D., i. m. 5 Tolnai Gy., A paraszti szövő-fonóipar és a textilmanufaktúra Magyarországon. (1840—1849) 144—168. 6 Tolnai Gy., i. m. nyomán a Hetilap 19. (1846) 347. 178