Arrabona - Múzeumi közlemények 10. (Győr, 1968)
Dezső Gy.: Bágyogszovát avarkori népességének embertani elemzése
és annak hibája (M+m), szórásnégyzet (variance V 2 ), szórás (s), és a Howellsféle sigma ratio-t (SR). A fontosabb méretek és indexek csoportgyakoriságát a 6., 7. táblázat tartalmazza. Bizonyos morfológiai és biológiai meghatározottságokra a taxonómiai részben térek ki, mivel ezek adott esetben az egyes taxonokra jellemzőek. Taxonómiai elemzés Temetőnk népessége tipológiailag heterogén. A Howells-féle „mean sigma ratio"" 5 7—7 abszolút méretre és indexre férfiaknál 116,42—115,90, nőknél 107,79—117,19. Ez az érték nagyfokú heterogenitásra utal. E módszer alkalmazásával kapcsolatban felhívom a figyelmet a következő tapasztalatra. 30 abszolút méret SR^át számítottam ki és ezek átlagolásával az úgynevezett „mean sigma ratio-t". Ez az érték férfiakra 108,61, nőkre 105,65 értéket adott, mely érték csak igen kisfokú heterogenitásra utal. Ez ellentétben állt megfigyelésemmel. Ezek után kiválasztottam 7 méretet: agykoponya legnagyobb hossza, agykoponya legnagyobb szélessége, legkisebb homlokszélesség, agykoponya magassága, járomív szélesség, morfológiai arcmagasság, felső arcmagasság. Ezek adták a bevezetőben említett értékeket. A túl sok méretből adódó variáció tehát elhomályosítja a különbséget. Ezért több méret alkalmazása esetén megfelelően mérlegelni kell a számításhoz felhasznált jelleget. A népesség elsősorban két fő taxonra; europid és mongolidra választható. A taxonómiai elemzéshez a hazai embertani irodalomban általánosan használt metrikus-morfológiai 5 és arcprofil analízis 0 módszerét, valamint a vonatkozó hazai szakirodalomban jelen tanulmányban bevezetésre kerülő fog morfológiai vizsgálatot alkalmaztam. Előbbi kettő számos hazai tanulmányból jól ismert. Utóbbi lényege a következő. A felső középső és szélső metszőfogakat belső, nyelv felőli felszíne alapján két csoportra oszthatjuk: 1. a felszín sima, 2. a fogak .mindkét szélén jelentős megvastagodás, perem lehet, mely a rágófelszín felől halad a gyökér felé és a zománcréteg határán csúcsban, olykor kis gumóban végződik. Ezáltal a belső felszín mintegy kimélyültté válik, jellegzetes úgynevezett „lapát" formát mutat (Schauf eiförmig, Shovel-shaped) (2. ábra). Ez a forma általában jellemző a pleistocen Hominidákra (Archanthropus, Paleanthropus), de meglétét történeti és recens népességekben is kimutatták. Rasszdiagnosztikai jelentősége a különböző népességekben igen eltérő előfordulási gyakoriságban van. Az alábbi adatokat Dahlberg 7 tanulmányából idézem: Kínaiak 82—94%, mongolok 91—100%, eszkimók 84—100%, indiánok 81—100 %, amerikai négerek 8—17 %, amerikai europidok 7—10 %. Zubov 8 szerint a fogazat jellegzetességei alapján lehetséges, hogy a mai emberiségben 4 Thoma A., Folytonos eloszlású jellegek variációjának mérése. Anthropológiai Közlemények 4. (1957). 5 Lipták P., Homo sapiens-species collektiva. Anthropológiai Közlemények 6. (1962). 6 Tóth T., Profilation horizontale du crane facial de la population ancienne et contemporaine de la Hongrie. Crania Hungarica 3. (1958)., — Va. Gesichtflachheitsuntersuchungen inder Historischen Anthropologie. Anthropológiai Közlemények 5. (1961). 7 Dahlberg, A. A., The dentition of the American Indian -in: The Physical anthropology of the American Indian. (New York, 1951). 8 Zubov, A. A., K vüdelenyiju novoj oblaszti v szisztyeme anthropologii. (Principü etnicseszkoj odontologii) Szovjetszkaja Etnografija 1. (1966). 6 Airrabona 81
