Arrabona - Múzeumi közlemények 10. (Győr, 1968)

Környei A.: Bors László

amelyet verskötetéről A Hét készített róla."

19 A nagy öröm nem mutatkozott indokoltnak, a barátság sem tartósnak. Bors Lászlónak nem sok írása jelent meg a lapban. Első írását csak három jelzett közlemény követte és 1918 áprilisától már nem találunk tőle írásokat a Soproni Hírlapban. Különbéke című, első Sopronban megjelent írása könnyed huimanisztifcus és kicsit tréfálkozó tudósítás egy kismartoni magyar menyecske és egy orosz hadifogoly szerelmi viszonyáról.

20 Tapogatódzás című cikke a közellátás kérdését boncolgatja és rámutat néhány szociális igazságra. A háborús közellátással kapcsolatos adminisztratív munkák felmérésével ismerteti a magyar tanító szociális helyzetét és védelmébe veszi a kultúrát a háborúval szemben: „A tanító, aki a múlt év rekvirálásaival már a tanításidőnek tekintélyes részét elmulasztotta, aki az őrlési igazolványoktól kezdve a felmentési ügyekig mindenben dolgozott, akit mindenre felhasználnak s akit — dacára annak, hogy saját munkájától való elvonása folytán iskolájában kettőzött munkára kényszerítettek — gyalázatosan fizetnek. A tanító most, április 15-én kezdje el a nép-, állat- és vetésösszeírást. Jó körülmények közt befejezi május közepére. Azaz befejezheti előbb is, de nem lesz benne köszönet. Akkor aztán menjen egy havi szünetelés után eddig is meglehetősen elhanyagolt iskolájába és talán a másik héten vizsgáztasson. Hiszen fontos, nyilvánvalóan legfontosabb most a háború alatt a közélelmezés kérdése, de a kultúránál nincs fontosabb. Ezt magyarázni sem kell. De miért ép a kultúra szenvedjen legtöbbet a háború miatt?" Szépírótól nem várt szakértelemmel és részletességgel tárgyalja tovább a közellátás lehetőségeit, konkrét javaslatokat tesz és a végén kategorikusan kijelenti: ,,Az elv csak egy lehet: senki se részesüljön sem több, sem kevesebb ellátásban."

2í Egy színházi kritikát kivéve tulajdonképpen ennyi is, ami jelzetten megjelent tőle a Soproni Hírlapban, 1918. IV. 7-ig. Később is kellett ide, vagy a Sopronvármegyébe jelzetlen írásokat küldenie, ezeket azonban nem lehet a napi hírek anyagában földeríteni. A Hírlaptól elég hamar megvált. Ebben elsősorban Rábel László szerkesztő és az ő eltérő politikai felfogásának, magatartásának volt nagy szerepe — mint az a kettejük későbbi vitáiból is kitűnik. De volt az elválásban anyagi természetű motívum is, a munkaadó és alkalmazott vitája. Erről így vall Bors László későbbi vitájuk során: ,,A tavasszal Rábel cimborája Szávay küldött engem Sopronba, mert itt Rábel mindenféle sötét nexusokon át egy zúglapot hozott össze és „munkatársra" volt szüksége. Tehát a VHOSZ küldött engem Ráhelhez, aki mikor megtudta, hogy Újvidéken radikális lapot szerkesztettem, azt kérdezte: De nem született radikális, kolléga úr? (Ezzel azt akarta kérdezni, nem vagyok-e zsidó.) Mikor megtudta, hogy luteránus vagyok, igazi csöpögő keresztyéni szeretettel akceptált havi 350 korona „fizetéssel", noha tudta, hogy másodmagammal ebből nem lehet megélnem. De kihasználta tényleg szorult helyzetemet, hogy még ezt a 350 koronás „fizetést" is csak ötforintos részletekben adta ki."

22 Az idézett részlet érzékelteti kettejük viszonyának elmérgesedését, a vita hangjának élességét, azt, hogy a költőnek a laptól való megválá19 Szív ós száj. (Bors László versei) SH (1918

1

. III. 31.) — Teljes terjedelmében közli A Hét bírálatát. 20 (—bor) [Bors László], Különbéke. SH (1918. III. 28.) 21 (—bor), Tapogatódzás. SH (1918. III. 31. IV. 7.). 22 Bors L., Pöröm „Kossuth Lajossal". Sopronvárimegye (1919. I. 3.) — Szávay Gyula a VHOSZ (Vidéki Hírlapíróik Országos Szövetsége) elnöke volt. 284