Arrabona - Múzeumi közlemények 10. (Győr, 1968)

Sáry I.: Győr városa és az agg Kossuth

1889. november 17-én a győri függetlenségi és 48-as párt hívei a Lloyd nagytermében népgyűlést hívtak egyibe. A népgyűlésen iKrisztinkovioh Ede határozati javaslatot terjesztett elő, melyben a kilhonosítási törvénynek Kossuth személyére nézve megváltoztatását, illetőleg hatálytalanítását követelte. A feliratot a jelenlevők egyhangúlag elfogadták és elhatározták, hogy Hermann Ottót kérik fel az országgyűlésihez való benyújtására. A törvénnyel kapcsolatban a jobbára kormánypárti Győri Közlöny is állást foglalt: „A magyar népnek a törvény iránti tisztelete nem engedi meg, hogy a törvényt bírálat tárgyává tegyék, már csak azért sem, mert alkotmányunk épsége mellett törvényeinkben kell, hogy a magyar nemzet akarata nyilvánuljon. A magyar nemzetnek gondoskodnia kell tehát expediensről, mely lehetővé tegye, hogy a törvény épségben fennállta mellett is hazánk nagy fia magyar állampolgár maradhasson. Mert van-e köztünk, ki több joggal tarthatna számot a magyar állampolgárságra, mint éppen Kossuth? Hiszen még az idegenek közül is azok, kik a magyar korona országai irányában rendkívüli és kitűnő érdemeket szereztek, igényt tarthatnak arra, hogy magyar állampolgárokká Írattassanak és Kossuth ne tarthatna igényt a magyar nemzet oly célú intézkedésére, mely magyar állampolgárságát csorbíthatatlanná tegye?!"

7 A városi lakosság széles rétegei valamilyen formában intézkedést követeltek Kossuth magyar állampolgárságának megtartására. A városi közgyűlés nem tartott szükségesnek külön törvényhozói intézkedést. Véleménye szerint a törvény hozatalakor felmerült aggodalom imár alaptalan, ímert az azóta eltelt 10 év alatt Kossuth Lajost számos törvényihatóság díszpolgárává választotta, ki azt köszönő leveleiben elfogadta, mivel kétségtelen jelét adta annak, hogy magyar állampolgár kíván maradni. Ez az okfejtés, mint már az előbbiekben említettem, Kossuth számára nem volt elfogadható. A törvény szerint elvesztette magyar állampolgárságát. Hazájának ez a lelketlen eljárása a megtört idős embert siettette a vég felé. A Kossuth ügyben mindig kezdeményező győri függetlenségi és 48-as párt 1892. szeptember 18-ra ismét népgyűlésre hívta egyibe Győr város lakosságát, hogy méltóan ünnepeljék meg Kossuth Lajos 90. születésnapját. A népgyűlés impozáns jellegét nagyon jellemzően érzékelteti a „Győri Közlöny" 1892. szeptember 22-i beszámolója: „Vasárnap zászlódíszibe öltözött az egész város. Délután négy órára volt kitűzve a gyülekezés, de alig fordult háromra az óramutató, már szokatlanul élénk volt a Széchenyi tér, ahol a szónokok nemzeti szín drapériával bevont tribünje állott. Percről percre növekedett a nópáradat. A 48-as honvédek a tribün négy sarkán, a magyar trikolor mögött álltak fel régi egyenruhájukban sorfalat a bencések rendházáig, a rendőrség is kivonult teljes apparátussal, de közbelépésükre nem volt szükség. Négy órára már ember emberiháton volt a téren. A tömeget 4—5000 főre számították."

8 Az ünnepélyt az iparos ifjúság dalárdája a „Szózattal" nyitotta meg, majd Krisztinkovich Ede, volt országgyűlési képviselő mondott rövid ünnepi beszédet. „Nagy vala Kossuth Lajos a nemzet szabadsága, jóléte, függetlensége védelmének minden mozzanatában, midőn az igazság és jog érzetétől lelkesedetten két császár trónjának megrendítésevel szólt a magyar önvédelmi harcról", mondta az ünnepelt tetteit méltatva a szónok. „Többszőr félbeszakította szavait a fölzúgó éljenzés", majd óriási erővel tört ki, mikor az üdvözlő távirat szövegét olvasta fel, mely7 GyK 1889. november 17. 8 Uo. 1892. szeptember 22. 15 Arraboma 225