Arrabona - Múzeumi közlemények 10. (Győr, 1968)

Domonkos O.: Száz éves a soproni múzeum, 18671967

hozott „ajánló", mások „rendelő", „parancsoló" törvények által látja megoldan­dónak, bár a tulajdonjog megsértése miatt óvatosságot ajánlanak. Felvetődik újból, mint már pár évvel korábban is megpendített, archeológiai társulat léte­sítése. A választmány a következő határozatot hozta: „A választmánynak indo­kokból felhozott érzése abban központosul, hogy minden, akár az ős, akár a középkorból Magyarországon felfedezett régiségek és műemlékek az arehaeoló­gia és illetőleg történettan számára megőriztessenek és semnii szín alatt az or­szágból ki ne vitessenek, sőt a nagyobbszerű emlékek, milyenek pl. a régi egyhá­zak és várak, egyéb középületek vagy sírboltok, részint fenntartassanak, ré­szint hogy — az idő viszontagságainak kitéve — végromlásra ne jussanak, a választmány azon gondos óhajtását fejezé ki, hogy ns. Sopron megyét a nagy­gyűlés útján oly végből keresse meg, miszerint ez lenne szíves az ország minden megyéit, sz. kir. városait, nem különben minden püspököket és más egyházi főnököket felszólítani, hogy azok részint birtokaikban létező egyházak és várak, úgy szintén egyéb régiségek fenntartására terjesszék ki figyelmüket: részint országgyűlésre küldendő követeiket oly törvény alkotására utasítsák, hogy min­den a föld gyomrából napfényre kerülendő régi maadványok és kincsek belső becsök megváltása mellett a nemzeti múzeum számára hivatalosan megszerez­tessenek. Egyébiránt a választmány kívánatosnak látja Visegrád várát, kirá­lyaink egykori fénylakát, valamint egyéb, a magyarok történeti korszakában jeles épületeket a Rajna melléki várak példájára — nem csak a végveszélytől megóvni, de azokra némi gondot is fordítani; mely hazafiúi óhajtását, hogy országgyűlési követei által pártolni szíveskedjék, ezennel alázatosan megkéri. Gróf Kemény József, választmányi elnök. Vidák Öse, választmányi jegyző." 7 A tanácskozás tehát országos horderejű javaslatot készített elő, ami az el­hangzott előadások és megrendezett kiállítások mellett, nagy hatással lehetett a soproniakra is. Sajnos az ügy nem jutott tovább, a szabadságharc bukása után pedig szó sem lehetett ilyen törvény elfogadtatásáról. A nagygyűlés anya­gát közlő, 1863-ban megjelent könyv a határozatok foganatosításáról adott hi­vatalos tudósításában hírül adja, hogy „ . .. miután a bekövetkezett körülmé­nyek miatt be nem adatihatott (t. i. a javaslat D. O.), ezen tárgy a legközelebbi országgyűlésnek lesz benyújtandó." 8 Nem tudni, hogy az országgyűlés elé ke­rült-e valaha a soproni nagygyűlésen hozott határozat, de ha igen, akkor sem foglalkoztak vele érdemiben vagy egyszerűen, mint időszerűtlent irattárba he­lyezték. Az egyletek alapításáról, melyek a nemzeti érzést táplálták volna, 1867­ben a Századokban Hampel József így ír: ,,A társas szövetkezés régészeti és tör­téneti ismeretek népszerűsítésére és régészeti múzeumok alapítására hazánkban, az utóbbi évtized vívmánya. E tény közviszonyaink utóbibi fejleményeiből köny­nyen megfejthető. Az idegen albsolutiznius már uralma természeténél fogva ellene volt a szabad egyesülésnek, s a közművelődési czélokra történő szövet­kezések közt nyilván a történettudományiakat legkevésbé tűrte, miután ilye­nek a kihatásaikban mindig a nemzeti öntudatra hatnak... Végre nagy része volt régészetünk és történetünk ügyének jobbra fordultában az új alkotmányos aerénak, mert leszakadt mindazon gát, .mely közniívelődésünk szabad fejlődését előbb megbénította." 9 7 I. m. 133—085. 8 I. m. XXIII. 9 Hampel J., Vidéki mozgalom a régészet és történelem terén. Századok (1876) 49—50. 12* 179

Next

/
Oldalképek
Tartalom