Arrabona - Múzeumi közlemények 10. (Győr, 1968)

Lengyel A.: Megemlékezés a Dunántúli Történetkedvelők példamutatásáról

fárasztó feladatvégzése közben új tervek, új elhatározások születtek. A jelenlevők ugyanis hasonló véleményen voltak abban a kérdésben, hogy az előkerülő gazdag anyag alapján külön kellene! választani az egyes vármegyékre vonatkozó adalékokat, mert ezek sok támpontot nyújthatnak monográfiaszerű munkák megírásához. A feladatok megosztása hamarosan meg is történt, amennyilben még az együttlét tartama alatt eldőlt, hogy Ráth Károly a Győr és Mosón megyével kapcsolatos adatokat, Paur Iván a Zala megyei, Véghely Dezső a Veszprém megyei, Nagy Imre pedig a Sopron megyei vonatkozású okleveleket fogja összegyűjteni.

3 A kezdeményező természetesen ezúttal is Ráth volt, sőt mivel ebiben a kérdésben már leveleket is váltott több társával, a döntéssel egyidejűleg már konkrét munkavállalásokról is beszámolhatott barátainak. Botka Tivadar, Pesty Frigyes, Thaly Kálmán, Nagy Iván, Franki (Fraknói) Vilmos, Cserey József és Lehoczky Tivadar megígérte, hogy feldolgozza egy-egy vármegye történeti múltját. Az irányelvek és szempontok összehangolása érdekében a jelenlevők a munkamenet elképzelt sémáját is mindjárt összeállították, mely azután tájékoztatásul az egykorú tudományos folyóiratokban, többek közt a Győri Történelmi és Régészeti Füzetek-ben is megjelent.

4 Az összejövetel azonban ezzel még korántsem ért véget. Ezután következtek az időközben végzett feladatokról beszámoló referátumok, majd a különböző tárgyú felolvasások. Ráth a pesti Egyetemi Könyvtárban őrzött Hevenesiféle gyűjtemény anyagát ismertette, úgyszintén a győri káptalani levéltárban folytatott kutatásait és a bodonhelyi kastély történetéről tartott felolvasást. Véghely Dezső a Bezerédy, Thaly és Kisfaludy családok levéltáraiban végzett búvárkodásairól számolt be. Nagy Imre pedig a Bezerédy és Ostffy családok XVII. századi naplóiról, illetve úriszéki jegyzőkönyveiről szólt bővebben a hallgatóságnak.

5 Az elért eredmények, az újabb elhatározások és a távolabbi tervek természetesen még inkább fokozták a Történetkedvelők ambícióit és az egylet valamennyi tagját meggyőzték arról, hogy a helyes úton járnak és kezdeményező, tudatosan szervező tevékenységükkel esetleg országos méretű mozgalmat fognak kiváltani. A merészebb elképzelésűek már a Magyarországi Monográfusok Társulatának körvonalait látták kibontakozni, de ilyen arányú társulásról szó sem lehetett, mivel a hatóságok ebben az időszakban még a helyi jellegű egyesületi törekvések hivatalos elismerését is nem egyszer megtagadták. A lelkesedés mindenesetre nagyon távolállott a szalmalángtűztől, hiszen a feladatvállalások egyre bővültek és néhány hónappal később már a negyedik találkozóra készültek az agilis munkatársak. A meghívások ez alkalomimal Ráth Károly győri otthonába szóltak, ahol a szűkebb körben összegyűlt társaság 1864. augusztus 31-én kezdte meg közös munkáját. Az anyaggyűjtéslben ugyancsak segédkező Zoimbath Antal győri ügyvéd, a találkozást követő napok egyikén — többek közt — ilyen szavaikkal értékelte az újaibb összejövetel jelentőségét: „Tisztelt Szerkesztő Úr! Az ön becses lapjának (a Győri Közlönynek) naplóírója elmondta szárazan, ami történt, de — tán szerénységből — említetlenül hagyta a buzgalmat, a fáradhatatlan szor3 Emlékkönyv 74. 4 Győri Történelmi és Régészeti Füzetek. IV. 1. (borítólapon) (Győr, 1865) — A folyóirat 1861-ben indult ímeg Ráth Károly és Rómer Flóris kiadásában. 5 Emlékkönyv 74—75. sz. 165