Arrabona - Múzeumi közlemények 9. (Győr, 1967)

Jenei F.: Az Angarano-ház gazdái

külön kezdett kereskedni. Lajos tőzsér kedett, marhakereskedő volt, de szívesen foglalkozott egyéb áruval is, nem vetette meg a török rabokkal (való kereskedést sem. Okmányaink már 1590-ben azt írják róla, hogy egész Magyarország területén ismert kereskedő. Munkájának volt is eredménye. A városi tanács felvette őt Győr polgárai közé. 1589-ben Kalmár Mihály özvegyének, Nagy Annának halála után megvette Bertalan, Albert, Mátyás és Ilona gyermekeivel együtt 900 forintért a piac sarkán álló kőházat — a mai háznak Széchenyi tér sarkán levő részét. Ez volt száz éven át az Angarano ház.

1 Amikor 1594-ben a török megszállta Győrt, ő is elmenekült. Pozsonyban húzta meg magát, de a város visszafoglalása után rögtön visszatért. 1600 júniusában, midőn az idegenbe menekült, de már hazatért városi polgárokat összeírták, az elsők között veszik jegyzékbe őt is.

2 1604-ben mikor a földesúr székeskáptalan a török megszállás alatt elhagyott polgárházakat visszaadja tulajdonosaiknak, Angarano Lajos is érvényesíti jogait a vásárolt házára. A káptalan meg is erősíti annak birtokában, az időközben nemességet szerzett kereskedő polgárt.

3 A városi tanács jegyzőkönyvei több peres ügyének emlékezetét őrizték meg, melyekkel jogorvoslatért a városi tanácshoz fordult. 1602 január 11-én prókátorral követeli Mészáros Mihálytól, akinek még a török megszállás előtt 50 forintot adott kölcsön, hogy tartozását fizesse meg. Amikor 1595-ben, a Győrből való menekülés után Pozsonyban élt, találkozott Mészárossal, aki ekkor 6 aranyat adott át és a fennmaradó összeget marhabőrökkel akarta kiegyenlíteni, azt állítva, hogy a pénzt bőrökre kapta. Angarano Lajos tagadta ezt és a tanács előtt igazsága igazolására szólította fel Mészárost. Az húzta-halasztotta az ügyet. Végre 1602. május 10-én Mészáros is megjelent a tanács előtt, s az .mindkettőjük meghallgatása után úgy határozott: ,,ha megesküszik Laios, tartozik Mészáros Mihály a 40 forintot megh fizetni."

4 Egy másik per súlyosabb, végzetesebb körülmények között zajlott le. A török világban rendes szokás volt a török rabokkal, hadifoglyokkal való kereskedés. Az elfogott török rabokat, a fogságul ejtő katonák kótyavetyére bocsátották. Az így vásárolt törököt váltságdíjért engedték szabadon, mert a rabok szabadságukat megfizették, sokszorosan túlfizetve azt az összeget, amit a kótyavetyén fizettek értük. Angarano Lajos anyai nagybátyja Gelphi Jeromos egy olasz származású polgártársával, Bolla Ferenccel két török rabot, Rechep és Amhát nevűt vásárolt 1585. május 25-én a győri vásáron. 600 forintot adtak értük, Bolla is 300 forintot fizetett a vételárban. A két rab összesen 1800 forint sarcot fizetett, amiből 900 forint járt volna Bollának, de Gelphitől csak 60 forintot kapott, 840 forinttal Gelphi adós maradt, életében nem fizette meg. Bolla Ferenc, mivel Gelphinek Magyarországon ingatlan birtoka nem volt, Itáliába utazott, ahol Velence mellett Gelphinek jószága volt. Adóslevelét felmutatva, a velencei bíró Bollának megfelelő részt ítélt Gelphi birtokából. De Gelphi rokonai, a Győrött élő Angaronok tiltakoztak a velencei bíró előtt, állítva, hogy hamis a Bolla által felmutatott adóslevél. Mire a velencei bíró ítéletét megváltoztatta és Bollát a jószág birtoklásától eltiltotta. Amikor a török megszállás után megindult a városi közigazgatás, Bolla Ferenc a város törvényszéke elé idézte Angarano Lajost, elégtételt és kárának megtérítését követelte. A per 1601. augusztus 30-án indult meg és hosszú huza1 GyKHL Lad. 2. fasc. 5. No 209. 2 Jenéi F., A régi Győr magyarsága. GySz (1940) 107. 3 Uo. 109. 4 GYÁL Győr város levéltára, Prothocolluim ab Anno 1600, 18, 20. 88