Arrabona - Múzeumi közlemények 9. (Győr, 1967)
Pusztai R.: Késő-vaskori házak Lébényben
ferdén ásták ki, alja felé a gödör kevéssé szűkült. A sarkokat félkörívesen lekerekítették. Egyenes padozatát és oldalfalait agyaggal vastagon kitapasztották. Ezt a sarozásréteget a házalap gödrében mindenütt hiánytalanul megtaláltuk. Színe vörösesbarna, ami arra mutat, hogy a kunyhó tűz áldozata lett. A tetőzetét két mélyre beásott ágasfa tartotta. Helyüket a két rövidebb oldal közepén tártuk fel. Mindkét oszlophely köralakú volt. Lefelé nyúló oldalfalaik kőkemények voltak, úgyhogy azokból a bennük levő laza földet könnyen eltávolíthattuk. A ház nyugati végében levő 50, a keleti részen levő 75 cm-re mélyült a padlószint alá. A lesározott padlóból fél méter szélességben, induïjtak ki. Peremüket itt legömbölyítve ki is tapasztották, majd 25—30 cm után összeszűkültek és 30—35 cm átmérőjű lyukban folytatódtak. Aljuk egyenes volt. A kunyhóba a keleti oldalán, az oszloptól nyugatra eső nyíláson jártak be, ahová folyós ószerűen kiásott, a házalap szintjéig lejtős rész vezetett, részben levágva a 16, 17. sz. ikora-ivaskori vermek felső részét. Errefelé magasodott a padlónívó is; a középső rész 90 cm-es mélységével szemben a keleti oldalon már csak 75 cm-t mértünk. Ezenkívül itt hiányzott a hirtelen mélyülő gödöroldal is. Az átmenet a folyosós lejárathoz fokozatos volt. A szintkülönbségeit e)bben az esetben nem lépcsőkkel, hanem egyenletesen mélyülő rézsüvei hidalták át. A házalap nyugati felében kis szakaszon átvágtuk a padozatot. A sározás négy réteget mutatott. Legalul a puha sárga homokon két cm vastag sárga, kőkeményre döngölt, rendikívül kemény szilárdságú réteg feküdt. Efölött 2 cm vastag szürke, szintén kemény padlószint, majd újabb két-három cm vastag sárga színű sározás következett. Legfölül a legutolsó járószint két cm vastag, vörösesbarnára átégett agyagtapasztása húzódott. A ház padozatát tehát — felépítése és elpusztulása között — három ízben újították meg. Felszíne kisebb horpadásoktól eltekintve egyenletes volt, abban semmiféle kisebb oszlop- vagy cölöp-lyukat nem lehetett észrevenni. Az agyagpadlón, közvetlenül a bejárattal szemben tetemes mennyiségű világosszürke hamuréteget, mellette és részben alatta, egy méter átmérőjű, nagyjából köralakú területen igen erősen átégett 10 cm vastag vörös színű földréteget figyeltünk meg. A jelek egyértelműen arra mutatnak, hogy itt volt a tüzelőhelyük. Tűzhelyüket, amennyire a kunyhó méretei megengedték, igyekeztek a bejárathoz minél közelebb elhelyezni. Ennek magyarázata az, hogy a kunyhó tetőzetén füstelvezető-nyílás nem lehetett, s így a füst csak a bejáraton keresztül távozhatott a szabadba. Másrészt télen megakadályozta a hideg levegő behatolását a mögöttes térbe. Ebben az esetben a tűzhely nemcsak fűtésre és sütésfőzésre szolgálhatott. A tüzelőhely és hamuréteg környékén talált nagymennyiségű bronzöntésből származó salak arra enged következtetni, hogy a kunyhó lakói bronzöntéssel is foglalkoztak. A teljes épségben megmaradt házalapból hiánytalanul rekonstruálni lehetett a ház formáját és tetőszerkezetét. 2 A 4,5 X 3,6 m nagyságú, földbemélyített alapú ház nyeregtetőzetét a két rövidebb oldal közepén álló ágasfán keresztülfektetett szelemen tartotta. A két rövidebb oromfal vesszőfonatos sövényfal lehetett, melyet agyaggal is betapaszíthattak. Ilyen vastagabb ág, illetve karólenyomatot mutató kiégett sározás-darabok a kunyhó töltelék anyagából előkerültek. Magát a sövényfonásos oromfalat tartó karók helyeit ennél az épületnél ugyan nem, de 2 A ház rekonstrukciós rajzát közvetlenül az ásatás után készítettem el, amikor még nem volt tudomásom a hasonló korú ácsai ház rekonstrukciójáról. Annál örvendetesebb, hogy egymástól függetlenül azonos eredményre jutottunk. Lásd Patay P., Késő-vaskori ház Ácsán. FA XI. (1959) 39—45. 12. ábra. 8
