Arrabona - Múzeumi közlemények 9. (Győr, 1967)
Gabler D.: Arrabona legkorábbi sigillatái
H: 72 mm. Sz:105 mm. Lsz.: 53.199.43. Lelőhelye: Győr, Széchenyi tér Banassac, Natalis csoport. Nerva-Traianus kora. 40. Drag. 37 formájú tál töredéke tojásfüzérrel (mint előbbi). Felülete fényes, sötétvörös. H: 40 mm. Sz: 38 mm. Leltári szám: 53.199.122 Lelőhelye: Győr, Széchenyi tér. Banassac, Natalis csoport. Nerva-Traianus kora. 41. Sigillata aljtöredéke, belsejében IAIA bélyeggel (Osw. Index 140). Leltári szám: 53.160.19 Lelőhelye: Győr, Belváros. Banassac Póvidéki áruk Az Arrabonában előkerült sigillaták közül 7 db készült a póvidéki műhelyekben. E műhelyek az arretiumi és puteoli nagy kerámiacentrumokkal szemben — elsősorban az egyszerűbb készítményeket gyártották. Jó monográfia nem jelent meg róluk, a pannóniai kutatás érdeklődése különösen egyik csoportjuk felé fordult, melynek árui a provinciában, sőt lelőhelyünkön is viszonylag jelentős menynyiségben jelentkeznek. A „póvidéki" elnevezés A. Oxétól ered, 74 aki az itáliai sigillaták katalógusát akarta elkészíteni, s már előzetes jelentésében igyekezett meghatározni a csoporthoz tartozó mestereiket, működésük idejét. Oxé megállapításai elsősorban E. Nowotny kutatásain alapszanak, aki a carnuntumi tábor legkorábbi építési periódusához tartozó darabokat összevetette a laibachi Wiener Strasse temető anyagával, 75 és készítésük időpontját Tiberius-Claudius korára tette. Oxé katalógusa nem készült el, összefoglaló műnek csak Ohlenroth munkáját tarthatjuk, aki azonban nemcsak a póvidéki, hanem más itáliai csoportok anyagát is rendszerezte. 76 A legjelentősebb anyagközlés Simonett érdeme, 77 munkája ma is alapvető. Elterjedési területüket Klumbach próbálta meghatározni; 78 időrend szempontjából N. Lamboglia munkája jelentős. 79 A póvidéki sigillaták forma szempontjából többnyire a Drag. 1 (Ohl. 3) ill. Drag.; ,25 '{Ohl. 1 8) típusnak felelnek meg. E két formán belül nagyobb eltérések vehetők észre (Ohl. 2 és Ohl. 4), mellettük megtalálható a Drag. 4, 46, 31 Ritterling 1 és Curie 15 is. Az egyes darabok színben, felületben nagy eltérést mutatnak. Többségük sötétvörös, a későbbieké élénkvörös, narancssárga árnyalattal. Egyes darabok barnás színezetűek. A póvidéki áruk az applikációs technikával készültek, ezért a felrakott kis díszek gyakran le is esnek. Anyaguk finoman iszapolt, az edényeik fala igen vékony. A díszek gyakran ismétlődnek, sokszor (méretben is pontosan megegyeznek, sokszorosításuk tehát feltételezhetően negatív segítségével történt. 74 Oxé, A., 7. Bericht der röm-germ. Komission (1915) 13. 75 Novotny, E., RLiö 12 1914/167 fig. 29. Va, Bericht des Vereins Carnuntum (1908—1911) 166. 76 Ohlenroth, L., BdRGK (1934—35) 240. 77 Simonett, Ch., Tessiner Gräberfelder (Basel, 1941) 78 Klumbach, H., JbdRGZM (Mainz, 1966) 117. 79 Lamboglia, N., Rivista di Studi Liguri (1943) 163. 44