Arrabona - Múzeumi közlemények 9. (Győr, 1967)

Horváth T.: A kapuvári népviselet

Ismét a felsőruháiban történnek változások. A nők körében új, egyszerűbb divat kezdődik, a férfiak a korszak végére kivetkőznek és megkezdődik a gyermekek kivetkőzése is. A már Kapuvárhoz csatolt Garta viselete egy fokkal mindig előbbre haladott, kivetkőzése is hamarabb kezdődik. A vitnyédi nép ruházata eltérően alakul. A kapuvári viselet egyedülálló lesz a maga nemében. Gyermekviselet. A csecsemők viseletében csak kisebb változások történnek. Több ruhadarabjukat, főleg a keresztelőt, boltban veszik. Kezdenek a nemek között megkülönböztetést tenni: fiúkra inkább kék,) lányokra rózsaszín vagy piros darabokat adnak. A zubbonyos gyermekek néhányéves korukig bolti, hátul nyitott, trikó kezeslábast viselnek az ing és zubbony között. Előbbre kerül a zubbonyos életkor határa. Fiúk a korszak elejétől kezdve már elsőosztályos korukban kapnak felnőttes (nadrágos és gatyás) ruhát. Az 1930-as években már csak 3 éves korukig viselnek ubbont, a korszak végére pedig már az az általános, hogy a pólyából kikerült fiúgyermek mindjárt bugyogót (nadrágot) kap. A lányoknál lassúbb a változás: csak a tárgyalt korszak elején lesz a zubbonyos életkor határa az előáldozás (8—10 év)és a korszak végéig így is marad. Férji viselet. A kivetkőzésre való átmenet során a gatyás öltözéktípus rovására viszonylag nagyobb szerepet kap a nadrágos öltözékfajta; öregebbek, fázósábbak már nyáron is viselik. Mezei munkához és az egyre gyakoribb „népviseleti seregszemle" jellegű alkalmakra viszont ragaszkodnak a gatyaviselethez (a Gyöngyösbokréta hatása). A már régebben sötétkék posztóruhát lassanként a fekete váltja fel. Díszei is elmaradoznak, elveszti helyi jellegét. A szűk csizmanadrág már gombbal csukós. Pricses (bricsesz) nadrágot is kezdenek hordani. —A csizma hátulvarrott vagy nyelves, toldott elejű oldaltvarrott és alacsonyabb sarkú. Konkrét példaként egy nagygazda vőlegény öltözékét írjuk le (1925-ből): fehér sifon ing fehér pamuthímzéssel, szűk gyolcs alsógatya, nyakán királszünű selemkendő, felsőtestén síkselem puruc. Nadrágja és dolmánya sötétkék; fekete zsinórozással és fekete tűzéssel. Fején ásztrigán sapka fehér mirtusz bokrétával, a vőlegényi jelvénnyel (ebben a korszakban már kicsik és fehérek a bokréták). Lábán csizma. Kezén jegygyűrű. Női viselet Továbbra is egymás mellett él az ingvállas és az ujjasos öltözék. A 25. ábrán olyan ingvállas öltözéket láthatunk, amilyenben mezőre menet, útközben voltak a menyecskék: gyolcs sípujjú ing (karhoz simuló, bevarrott ujjú hosszúing), fölötte kézelős ing piros laposöltéses hímzéssel, piros melleses szoknya rávarrt kolbásszal, két világoskék tarka szoknya, fekete glott kötény, újabb szabású piros szövetpuruc (5. ábra) fehér zsinórozással. A fejen kis kobak, piros szorító, fehér tarka kendő fekete mintával és fehér, horgolt csipkével. (A lábbeli újabb divatú.) A menyecske a mezőn átöltözik: leveszi a purucot és a kézelős inget és egy rosszabb tarka purucot ölt fel; leveszi a kötényt és a felső szoknyát és egy kékfestő kötényt köt maga elé; leveszi a felső fejkendőt és szorítóban dolgozik vagy hűvösebb időben egyszerűbb tarka kendőt 21 A korszak helytörténeti irodalma: Horváth L.—Madarász Gy.—Zsadányi O., Sopron és Sopronvármegye ismertetője 1914—1934. (Sopron, 1934.) — Soproni E., A kultúrsarok gondjai. (Bpest, 1940.)