Arrabona - Múzeumi közlemények 9. (Győr, 1967)

Horváth T.: A kapuvári népviselet

hettek. Hátul keresztezték őket és a fejet beborítva tűzték föl.

18 Bonyolult volt ennek a hajviseletnek az elkészítése, ezért csak szombat esténként fésülködtek társas összejövetel keretében. Végül a hancúrozások miatt a pap kihirdette: ,,nem szabad füsükönni, nem kell összegyünni este". így szűnt meg ez a divat egyházi tilalomra az 1910-es években. Az után 3 ágból készült fonatokból koszorúba szokták tűzni hajukat a lányok (30. ábra, (baloldalt). Fejkendőt csaik köznap viselnek a lányok, pl. mezőre menet valami kis tarkát (29. ábra, baloldalt). Az asszonyok simán felcsavart vagy fonott kontyot viselnek. Hétköznap szarufésűvel (mint a 21. ábrán), ünnepen pedig ebben a korszakban már egyszerű keménypapír kéregfej kötővel, kis kobakkal erősítik meg kontyukat (22. ábra). Nagy ünnepekre való a pillangós kobak, aminek szabása a kis kobaktól csak a hátsó tara hozzáadásával különbözik (17. ábra). Dús pillangó- és szalagdíszei miatt (34. és 38. ábra) 1 q búza árába kerül. Csak azok tudták megcsináltatni maguknak, akiknek 10 holdnál több földjük volt. Az asszonyok viseletében a pillangós kobak lett olyan társadalmi rangjelző darab, mint a férfiaknál a síksélem puruc. A fésű vagy kobak fölött mindig kell lenni tarkón kötött szorító kendőnek (23. ábra). Ennek két végét gyakran mégegyszer megkötik a fejtetőn (33. ábra). A pillangós kobak fölé is így szokták fölkötni, ha lakodalomba mennek (34. és 38. ábra). Ilyenkor hátul kihagyják belőle a fejkötőt, hogy látsszanak díszei. Sajátos, hogy az általános rábaközi divattal ellentétben a kapuvári asszonyoknak nem szabad semmit sem láttatni a hajukból, homlokukig húzzák a szorítót (33. ábra). Hajviseletük is egyszerűbb más falvakénál, e téren puritánságukkal tűnnek ki a kapuváriak és gartaiak, míg viseletük egyébként éppen pompájával különbözteti meg őket a többi község népétől. Ünnepiesebb, főleg templomi alkalmakra vagy hidegben még egy áll alatt kötött kendőt is vesznek az asszonyok a szorító fölé (24. ábra). Ez ünnepre többnyire selyem. Fehér kendő már csak fiataloknak illő. Legdrágább fajtája a géphímzéses tilámli (tüll) és a kézzel varrott kendő (batisztból) : 32. ábra. Ilyen való a pillangós kobakhoz, hogy ragyogása, színei áttetszenek. Erre a kendőre is csak a gazdagoknak telt, szintén 1 q búza ára volt. A nők nyáron mezítláb, aratáskor bocskorban járnak, Ünnepre piros bőrcipő a divat. Eleinte kivágott, kerített cipőt viseltek, szegesébe húzott kötővel (18. ábra). Később a karélyos szélű, fogas (fűzős) cipő terjed el (19. ábra). Az ünneplők orrára házilag színes, pillangós szalagcsokrot helyeznek. — Csizmát eleinte néha nyáron is viseltek (29. ábra), de inkább téliesnek számít. Fekete bőr; a férfiakéhoz hasonlóan piros eresztékkel és színes géptűzéssel díszített változata a nők körében még tovább divatos. Általános jellemvonások. A tárgyait korszak közepén ment végbe egy fontos folyamat: az alsóruhának szinte „forradalmi" minőségi változása. Az eddig házi -f- kisipari készítésű alapanyagot felváltotta a gyári. Akiknél a nemzedékhatár ezzel a váltással esik egybe, így beszélnek: ,,Az öregek ugyanúgy őtöztek, mint mi, csak hát alsóruhába vásznakat hortak, mink meg gyolcsot." Az alsóruhán egyre több a kézi hímzés. A gyolcs terjedése a szafoadrajzú tetíhnikák térhódítását hozza magával. A korábbi piros-fehér helyett a köznapi darabokon egyre színesebb lesz a hímzés, az ünnepiéken viszont teljesen fehérré 18 A fonásmódot részletesen leírja Podmaniczky Zs., Kapuvár néprajza. (Pécs, 1943) 43—45. A kapuvári viseletről szóló korábbi, rövid ismertetések közül az ő könyvének megfelelő fejezete a legkimerítőbb. 232