Arrabona - Múzeumi közlemények 9. (Győr, 1967)

Horváth T.: A kapuvári népviselet

Táncmulatságban a fiatalok szoknyája, köténye és vállkendője is fehér. Az utóbbi batisztból vagy tüllből van, gépi vagy kézi fehér hímzéssel. Többnyire vesznek fölé még egy színes selyemkendőt is, ahogyan az előző korszakban is viseltek egymás fölött két kendőt (38. ábra). A polgáriasabb ujjasos öltözék alapképlete hasonló az ingvállas öltözékéhez, egy (vagy több) ujjassal bővülve. A századfordulón a női ujjasok alját a szoknya fölött, kívül viselik. Háromfélét hordanak, mindegyik egy-egy külön öltözködésfajta „alaphangját" adja meg. A totya legtöbbször vékony, fehér vagy világos színű kelméből varrt, derékban fodrosra összehúzható ujjas (7., 9., 10. ábra). Viselésmódjában átmenetet jelent az ingváll és az ujjas között: eleinte vállkendővel és csatossal viselik, és elütő, sötétebb színű szoknyát vesznek föl hozzá. A XX. században már viselik vállkendő nélkül és hasonló színű szoknyával is. Ilyen fehér patyolat öltözet pl. a ibúcsús ruha, amit az évente rendezett zarándoklat során Máriazellben viselnek a fiatalok (30. ábra). Fehér a kötényük is. A Máriakongregáció tagjai (lányok) nyakában a világoskék Márjás-szalag, éremmel. Hajukat kibontva a búcsúban vett kis viasz celi koronát teszik fejükre. A menyecskék fehér fejkendőt kötnek. Aki életében először jár Máriazellben, celi keresztanyát kell választania, aki fölkereszteli. A keresztanya ajándéka egy falra való ovális gyöngyös kép szokott lenni, amit a búcsú napján nyakában visel az újonnan avatott. Fehér tqtyás patyolat öltözete szokott lenni a menyasszonynak is. A lakodalmas vendégek pedig bokros ingben jelennek meg. Tehát a polgáriasabb, ujjasos öltözék nemcsak télies, hanem ünnepélyesebb is a régiesebb ingvállas öltözékkel szemben. (Hasonló jelenséggel találkoztunk a férfiak viseletében.) A menyasszony jelvénye a hajára illesztett fehér mirtusz tornyos koszorú. Másik ujjasféle a majkó.: testhez szabott, merevített fodrú (6—7. ábra). Eleinte vattával bélelték. A posztórékli utódja volt. A majkó és a hozzá való szoknya többnyire atlaszselyem vagy bársony (36. ábra) kedvelt a csillagos bár son (a 34. ábrán elöl álló nő szoknyája). A legdrágább női ruhaanyag a bársony. Az 1910-es évek elején 1 m ára 6 korona. „Fehérnépnek egy őtözet bársonruha egy tehén árába belekerült." Az egész Rábaközben csak itt, a gazdag Kapuvárott törekedett minden nagylány a megszerzésére. A leggazdagabb családokban a szülők megcsináltatták. A 10 hold körüli földdel rendelkezők lányai maguk is hozzákerestek az árához, napszámba jártak az uradalomba. Az 1—2 holdas széles napszámosréteg lányai teljesen saját keresetükre voltak utalva a ruházkodásban, agyondolgozták magukat, hogy bársonyruhát vehessenek. Még a családjukat is segítő legszegényebb lányok (uradalmi cselédek lányai) is vettek legalább egy bársony ujjasra valót. A korszak közepe táján terjedt el a harmadik ujjasféle, a^rici vagy röppencs: puhább kelmékből készül, alja szabadon eláll a testtől (7., 10., 11. ábra). Inkább köznapias, vagy serdülő lányoknak való. A hajviselet a nagylányoknál már polgáriasabb: feltűzik hajfonatukat. Eleinte patkókontyot viseltek, majd az 1890-es évektől kerekkontyot, cifrán kerékbe felrakott hajat (30. ábra jobbóldalt), ami Gartán két, Kapuvárott négy széles, lapos fonatból állt. A fonatok kétféle technikával, 13—23 ágból készül230