Arrabona - Múzeumi közlemények 9. (Győr, 1967)

Horváth T.: A kapuvári népviselet

báránybőrlből varrt sapka jellegzetes. Ennek szintén egy nagyon kicsi változata, a kis ásztrigán sapka válik divatjelenséggé Kapuvárott. Lábviselet nyáron, munka közben legfeljebb bocskorféle lehet. Ünnepre és télre már mindig csizmát viselnek.

9 A csizma feketére festett tehénbőrből vagy kordoványból készült; ványolt, fordított-varrott talpú, \ oldalt varrott szárú. Zsinórral szegett szárán bakló, bojtféle is díszlett. A század közepén kezdenek Kapuvárott a csizma oldalvarrásába piros bőrcsíkot is iEeszteni. Ünnepélyes alkalmakkor rendkívül nagy méretű sarkantyút tesznek a csizmára. JVői viselet. A nők öltözékének is két fő típusa volt már: ingvállas és Cujjasos^ A régies vászonöltözék bizonyos nyári munkaalkalmakra a század végéig is két alapvető darabból :f ingből és pendelyből áll. De kötényt is szokás maguk elé kötni már korszakunk eleje óta. A régi ingváll Kapuvárott mellévarrott ujjú, nyakon madzaggal összehúzós.

10 Hétköznapias formája vászonból készül, ujja szűkebb és kézelőbe foglalt. A pendely is vászonból való. Bővebb szoknyarészére pruszlikszerű, vállpántos felsőrész van varrva (2. ábra). Néha ing nélkül is viselik. Hazánkban csak a Rábaközből ismert magyar vidékről ilyen pendely; főleg osztrák és morva párhuzamai vannak.

11 A vászonnemű tárgyalt korszakunkban már az ingvállas öltözékfajtákban is félig-meddig alsóruha szerepet kap. A testre kerülő ruhadarabok fölé kisipari és gyári kelméjű felső ruhadarabok rétegeződnek — akárcsak a férfiaknál a gatyás öltözék fölé a nadrágos. Az első fokon csak egy kötény fedte a pendely elejét, majd közbeiktatódik a szoknya, ami már körül fedi. A felsőtestre pruszlikot .és vállkendőt vesznek, ezek az ingvállat már csak résziben hagyják szabadon. Ezek a fölérétegző darabok legkorábban általában kékfestőkelméből valók. A XIX. század közepére a rábaközi ünnepi ingvállas öltözék összetettebb lett. Az eddig említett öltözékelemeken kívül az^álsó ing) fölé mégegy ingváll kerül, ez finomabb, gyolcsból majd patyolatból (Ibatisztféléből) van, bővebb és mellévarrott ujjú. A pruszlik eleinte kékfestőiből, majd az új divatú, színes kartonból — rábaközi nevén tarkából — készül. A hosszú és nem bő szoknya anyaga is hasonló; míg csak még újabb kelmék hétköznapivá nem süllyesztik a régieket. A század második felében már a parget (barbent) és a kázsmír lett kedvelt szoknyaanyag. Szoknyaviseletben a Répcemelléken a 30-as, a Rábaközben a 40-es évek táján kezd hódítani a rövid derék divatja. Ennek hatására egy rövidebb pruszlikféléhez hozzávarrják a „megnyújtott" szoknyát. Akkoriban aCpruszlik anyaga már selyem vagy aranyíbrokát is lehet. A rávarrt szoknya többnyire még karton, alján több sorban felvarrt, más kelméből kivágott díszek és pamutsodratok vannak. — Ünnepen egymás fölött két vállkendőt viselnek: az alsó fehér és hímzett, ez lehetett a régebbi divatú; a felső, színes 9 A magyar csizmafélék ismeretéhez: Gáborján A., A Néprajzi Múzeum lábbeligyűjteménye. I. Csizmák. NÉ (1959) 205—278. 10 A mellévarrott ujjú női ingekről: Palotay G., A magyarországi női ingek egy szabástípusa. NÉ (1931) 152—163. és NÉ (1938) 12-^H5. ("ÎÎ A felsőrészes, vállpántos pendely kérdését hazánkban Fél E. vetette föl először „A női ruházkodás Martoson" c. cikkében NÉ (1942) 96. a Komárom megyei változatok kapcsán. Rokonságukat a „felföldi és morvaországi német és tót s a drávamenti horvát (?)" alakokban találja meg. — Hanika, J., „Sudetendeutsohen Volkstrachten" c. könyvének első kötetében (Grundlagen der weiblichen Tracht; Kopftracht und Artung. Reichenberg, (1937) 22. tárgyalja ezt a ruhadarabot. — A kapuvárihoz nagyon hasonló a welgersdorfi pendely: Harter, H., Beiträge zur Trachtenkunde des Burgenlandes. Burgenländische Heimatblätter, (1958) 169. 222