Arrabona - Múzeumi közlemények 9. (Győr, 1967)

Czigány B.: Adatok a Győr megyei hajósmolnárok életéhez

tulajdonosainak. A kivonat községenként és a malmok számozása sorrendjében sorolja fel az egyes hajómalom. tulajdonosának jogviszonyát és megjelöli a ki­kötendő, jogtalanul beállított malmokat is. Záradékként figyelmezteti a molná­rokat a hajómalmi rendelet fontos utasításainak megtartására, majd felszólítja őket, hogy malomkönyvecskéiket a kivonat kézbesítésétől számított tizenöt napon beiül a megyei főjegyzőnél mutassák be. Ugyanakkor közöljék, ha vala­kinek még nincsen naalomkönyve. 62 A főjegyző április 4-én szerkesztett jelentése arról nyújtott tájékoztatást a megye kozigazatási bizottságának, hogy a ráruházott feladatot teljesítette. Említést tett arról, hogy a Nagy- és Kis-Dunán álló valamennyi hajósmalom 1869-ben, vagy a most befejezett összeírás alkalmával kiállított malomköny­vecskéjébe bevezették azok reális, vagy személyes jogosultságát aszerint, aho­gyan azt a minisztériumban jóváhagyták. A bejegyzéseket mint a bizottság elnöke, a megye főispánja írta alá és hiteles pecséttel ellátva a maloimtulajdo­nosoknak kézbesítették. Végül megemlíti, hogy az időközi változások nyilván­tartását szolgáló „hajómalmi rovatos kimutatások (törzskönyv)" szerkesztését elkezdte. 63 Az ideiglenes hajómalmi rendszabály 1888. év november hó l-ig volt érvényben. Helyette ugyanazon a napon az 1885. évi XXIII. törvénycikk és annak alapján a 45 689/85. számú általános rendelet lépett ér vénybe. 64 Az új hajómalmi rendelet hatvanhat paragrafusba foglalt intézkedései alig néhány pontban térnek el az érvényét veszített 1867. évi ideiglenes rendsza­bályok utasításaitól. Új pontjai is inkább csak megfogalmazásukban külön­böznek amattól. Az új általános rendelet a régiektől eltérve a hajósmalmokat nem kettő, hanem háromféle jogviszony szerint különbözteti meg. Az első csoportba tar­toznak a reális jogú 'hajósmalmok. Ezek felállítását és működését 1851. február 15-e, vagyif. a helytartóság ideiglenes főnöke körrendeletének kibocsátása előtt engedélyezték és az akkori gyakorlat szerint szabad forgalom tárgyai voltak. Ezeknek a malmoknak a jogviszonyát a rendelet ezután sem változtatja meg. Továbbra is bármikor szabadon megvásárolhatók, vagy eladhatók. Ha pedig a malom megsemmisülne, helyette új állítható be, de a malomállítás és fenn­tartás jogát a tulajdonos minden korlátozás nélkül az arra jogosultnak el is adhatja, amaz pedig megvásárolihatja. A reális jogú hajósmalomnak több tulajdonosa is lehet, sőt testületek, vagy társulatok is vásárolhatnak reális jogú hajósmalmot. Ebben az esetben a tagok közül egyet meg kell bízni, aki a társtulajdonosokat a (hatóságok előtt kép­viseli. A második csoportba a személyes jogú hajósmalmok tartoznak, amelyek 1851. év február hó 15. után, de 1888. november hó 1. előtt nyerték el jogosít­ványukat. A személyes jog érvénye az engedélyes halálával megszűnik, tehát másra átruházni semmilyen jogcímen sem lehet. Kivéve a jogosult özvegyét, aki férje malomjogát özvegysége tartama alatt tovább is gyakorolhatja. A harmadik csoportba soroltak az újabb jogosítványú hajósmalmok. Ezek a malmok 1888. november hó 1. után kapták működési engedélyüket. Az ilyen engedélyeket csak nagyon indokolt esetben és kivételesen adták ki a hatóságok, éppen ezért bármikor vissza is vonhatták. A jog személyihez volt kötve, ennél­62 Uo. 1877. év 75. 63 Uo. Győr megye Közigazgatási Bizottsága iratai 1877. év 151/K. B. 64 XJMA Céhir. Schreiner Mihály malomkönyve, lelt. sz. 54.2.28. 174

Next

/
Oldalképek
Tartalom