Arrabona - Múzeumi közlemények 9. (Győr, 1967)

Czigány B.: Adatok a Győr megyei hajósmolnárok életéhez

Mindkét levél világosan tükrözi a legfelső közigazgatási hatóságnak a hajósmalmok és hajózás ügyében elfoglalt álláspontját. Természetesen a végrehajtással felruházott megyei vezetőknek sem lehetett attól eltérő nézetük. A létükben veszélyeztetett hajósmolnárok tehát ott és oly módon védekeztek a szigorú korlátozásokkal szemben, ahogyan adott helyzetben éppen lehetséges voít. Mivel pedig a rendelet kibocsátója elérhetetlen volt, a védelembe vett gőzhajók vezetői és a hajósmolnárok elsősorban egymásban vélték felismerni legnagyobb ellenségüket. Meg is ragadtak minden alkalmat arra, hogy egymást ingereljék, vagy valamilyen kellemetlenséget okozzanak egymásnak. Ilyen körülmények között hiábavalónak bizonyult a gyakori hatósági figyelmeztetés, vagy békítés, a közöttük eluralkodott békétlenség nem talált nyugvópontra. Talán még újabb tápot is kapott azáltal, hogy panaszos félként a molnárokhoz csatlakoztak a partok mentén csendben vontatott gabonáshajók tulajdonosai is. Ugyanis ők szintén sokat szenvedtek a nagy hullámveréssel közlekedő és gyakran tetemes károkat okozó gőzhajók szándékosnak minősíthető szabálytalan közlekedése miatt. Az idegen ausztriai társaság hajóival szemben a molnárok és hajósok gyűlölete oly magas fokra emelkedett, hogy mármár az ellentétek durva elfajulásától kellett tartani. A szenvedélyek kirobbanásának megelőzése érdekében Győr megye másodalispánja 1&62. december hó 4-én körlevélben közölte a molnárokkal és hajósokkal a Helytartótanács november 23-án keltezett 79 OSO. számú legfelsőbb rendeletét. Ismertette a Dunagőzhajózási Társasági panaszát, miszerint: „ .. . hajói a molnárok és a közönséges hajók legénysége által gyakran nyűgtalaníttatnak, becstelen szavakkal sőt kődobásokkal \illettetnek

, és az egyik hajóra Vácz vidékén lövés is intéztetett. .." Elrendelte tehát az alispáni hivatal, hogy a Duna menti községek elöljárói hívják fel a lakosságot s velük együtt a molnárokat és hajósokat a mindnyájukra egyaránt kötelező folyamrendőri szabályok legpontosabb megtartására. Azokat pedig, akik a gőzhajók, azok személyzete vagy utasaival szemben bármilyen kihágást követnek el, a legszigorúbban meg kell büntetni.

39 A történtek sürgettek s a kölcsönös sérelmek sokasodása miatt végre hozzá kellett fogni a panaszok okainak megnyugtató felszámolásához. A helyi hatóságok elsősorban arra törekedtek, hogy a hajósmalmokat ott helyezzék el, ahol a mindig nagyobb hatósági támogatásban, illetve védelemiben részesített gőzhajózást nem akadályozzák. A Helytartótanács pedig a békesség útjának megkeresését azzal kezdte, hogy 1862. május hó 22-én, 4966. szám alatt utasítást adott a komáromi „folyam kerületben" található hajósmalmok összeírására és a jogtalanul bekötött malmok azonnali eltávolítására. Az összeírás irányítását Bobics Károly, a komáromi „állam mérnöki hivatal ... folyam mérnök"'-e végezte. Június hó 11-én írt levelében arra kérte a megye alispánját, utasítsa az érdekelt főszolgabírókat arra, hogy az összeírás elvégzésére a pünkösd utáni héten tűzzenek ki határnapot. Az összeírás idejéről kellő időben értesítsék a hajósmalmok gazdáit és szólítsák fel őket, hogy engedélyokmányaikkal a megjelölt helyen és időben pontosan jelenjenek meg. Javasolta, hogy az összeírást Szap községben kezdjék el és folytassák Gönyüig. Véleménye szerint a nyilvántartás elkészítését két nap alatt be is tudják fejezni. A kiküldött bizottság munkájának nagyobbik részét valóban el is végezte.

40 39 Uo. 1862. év 2011/K. 40 Uo. 1862. év 1078/K. 11 Arrabona 161