Arrabona - Múzeumi közlemények 9. (Győr, 1967)

Czigány B.: Adatok a Győr megyei hajósmolnárok életéhez

sérelem esett, minden erejükkel azon voltak, hogy vélt jogaikat bárki ellenében megvédelmezzék, önállóságukat pedig mindenféle külső beavatkozástól megőrizzék. A XVIII. század első évtizedeiben a maguk alkotta jogszerű szokásaik alkalmazásának lehetőségei észrevehetően egyre csökkentek, viszont a hatóságok megszabta kötelességeik folytonosan szaporodtak. Szűnőben volt már a malmosgazdáknak az a régi hagyományokban gyökeret vert lehetősége is, miszerinít a megye vizeire beállított hajósmalmaiíkat ide-oda úsztatták, őrlőhelyeiket a maguk elhatározásából önkényesen megváltoztatták. Mindeme érzékeny korlátozásokra akkor került sor, amikor a régi földbirtokos uraságok, továbbá az új földbirtokosok és közbirtokosságok ismét kezükbe vették birtokaik kezelését. Ha földbirtokukhoz őrlésre alkalmas folyó partja is tartozott, akkor őket illette a malomregálé avagy malomjog is.

2 E kisebb királyi haszonvétel birtokában ezután már a folyópartok tulajdonosai szabták meg a vizeikre beköthető hajósmalmok számát, őrlőhelyét, állásrendjét és az őr lenivalók összegyűjtésére stb. szolgáló malomrévek helyét is. A többségükben földibirtokos uraságok a hajósmalmok beállítását nem ingyen engedélyezték, hanem helyenként változó összegű bért, szegbért, révbért kellett a malmok után fizetni. Kiadtak továbbá bizonyos rendszabályokat is, melyek-* nek megtartása feltétele volt a hajósmalmok bekötésének. A győri, győrszigeti és a gönyüi malmosgazdák hajósmalmai a tatai Eszterlházy gróf vizén, a Duna gönyüi szakaszán állottak. Tőle kaptak engedélyt malmaik bekötésére és neki fizették a szegbéreket a révbérrel együtt. Mindhárom céh tagjainak a partbirtokos uraság 1721. március havában közreadott, majd 1727. év május hónapjában újabb pontokkal bővített rendelkezéseihez kellett alkalmazkodni ok. A Vének község melletti Nagy-Dunán forg'ó hajósmalmok gazdáira pedig a pannonhalmi főapátság, a szapiakra a közbirtokosság és az ásványiakra a hédervári uraság utasításai voltak az irányadók.

3 Ugyanez volt a helyzete a Kis-Dunán és több más partbirtokos vizein álló hajósmalmoknak is. A molnármesterek és malmosgazdák bizony nem mindig és nem valamennyi révben fogadták megelégedéssel az uraságok intézkedéseit. Az érezték ki belőlük, hogy legtöbbje korlátozza régi szabad életüket. Emiatt nehezen illeszkedtek bele új helyzetükbe és megragadtak minden kínálkozó alkalmat annak érdekében, hogy az urasági rendszabályok, a velük megkötött egyezségek terhein könnyítsenek, vagy súlyúk alól kivonhassák magukat. A hajósmalom tulajdonosok és molnármesterek elégedetlen, szembeforduló magatartása nem kerülte el a partbirtokosök figyelmét. Latba vetették tehát a rendelkezésükre álló összes eszközöket, csakhogy rendszabályaiknak érvényt szerezzenek és a hajósmalmok zavartalan rendjét állandósítsák. Ha súlyosabb szabálysértés történt, nem riadtak vissza a pénzbírság és botbüntetés kiszabásától sem. 2 Malomjog, vagy malomregálé a vízi-, száraz- és szélmalmokra vonatkozó királyi kisebb haszonvétel. Eredetileg a vízpart tulajdonos földesurat illette és az úrbériség megváltozásával sem szűnt meg. A vízimalmokra vonatkozó malomjagot a vízikönyvbe kellett bejegyeztetni, különben a vízhasználat joga elveszett. A part, vagy .a víz birtokosa a vízhasználatért évi bért, esetleg egyéb szolgáltatást követelhetett a malom tulajdonosától. A malom jog nem azonos a molnár-iparjoggal, amelyet az ipartörvény szabályozott. 3 Czigány B., i. m. 4. (1962) 102—109. 150