Arrabona - Múzeumi közlemények 8. (Győr, 1966)
Gabler D.: Előzetes jelentés a barátföldpusztai tábor 1964–65. évi ásatásáról
cm, az ív csúcsában kicsit ellaposodott a körív. A 21. szelvényben a toronyfal vastagsága átlag 155 cm volt. A feltörő talajvíz miatt az alapozás mélységét nem tudtuk meghatározni, a 16. árokban csak a jelentkezési szint 166 cm-re tehető, ennek alapján joggal feltételezhetjük, hogy a fal alapozását talán még a táborfalénál is mélyebbre ásták. A torony külső részénél a római kori járószint megállapítása lehetetlen volt, A torony falait még a római korban kiszedhették, mivel az alapfal felett egy vastag, világossárga, leletnélküli agyagréteg húzódik. E réteg bizonyára egy elöntés során rakódott le, és csak erre dőlhetett rá egy újabb omladékréteg, melyet elsősorban mészkő és habarcs alkot. Ez a felső omladék a táborfalhoz tartozhatott, mely ezek szerint tovább állt. A római járószinthez támpontot csupán a táborfal jelenlegi teteje nyújt, csak e felett képzelhetjük el. Ha ennél mélyebben lett volna, kiszedték volna a szabad ki-bejárást akadályozó falat, vagy legalábbis bejáratot vágtak volna abba. Feltevésünket még egy körülmény igazolja, erre azonban még később visszatérünk. A torony fala szabálytalan mészkövekből épült, lent sárgás színű kőzuzalékkal töltötték ki a nagyobb terméskövek közeit, feljebb habarcsban gazdag kötőanyagot használtak, A falazási technikából adódó eltérésen kívül jól látható a csatlakozásnál a félkör alakú oldaltorony és a tábor falának elválása is. A kiugró félkör alakú tornyot tehát a táborfalhoz egy későbbi időpontban építették hozzá. {Valószínűleg ugyanekkor növelhették a belső torony területét is a nyugati zárófal átépítésével. A félkör alakú, kiugró saroktornyok építése a legtöbb dunavidéki és rajnai tábornál megfigyelhető. A barátföldihez hasonlóan alakul a százhalombattai, nagytétényi 67 tábor alaprajza is. E félkör alakú tornyok nem azonosak a IV. században épült kerek vagy csepp alakú tornyokkal, melyek a legyező alak változataiként értékelhetők (pl. Veliki Gradac 68 vagy Tokod 69 ). A birodalom nyugati felében gyakori kerek saroktornyok szintén a III— IV. századi építkezésekkel hozhatók kapcsolatba. A 18. szelvényben egy 150 cm vastag fal csatlakozott a tábort körülvevő falhoz, annak síkjával tompaszöget zárva be. E fal élesen elvált a táborétól, világosan látszott, hogy később építették hozzá. A 19. szelvényben hiába kerestük folytatását, csak a szelvény déli metszetében látszott nyoma. E részlet szerepét pontosan sikerült tisztázni a 21. szelvénnyel, ahol a fentiekben leírt félköralakú fal indításánál egy arra ráépült, a táborfal síkjával tompaszöget bezáró, kifelé ívelő falat találtunk. A 18. és 21. szelvényekben előkerült falrészletek összetartozását az építési anyag és technika igazolja. Nagy terméskövekből épültek, melyekhez habarcsban gazdag kötőanyagot használtak fel, a kövek szinte elvesznek a habarcsban. Az alapozásnál sárgás kőzuzalékot is találtunk. Az építés technikája szinte teljesen azonos a decumana fronton levő oldaltoronyéval. Utóbbival megegyezik az, alapozás csekély mélységében is, mely itt a felszíntől számítva 151, ill. 147 cm volt. Az egymástól 270 cm-re levő kifelé ívelő falrészletek a pannóniai táboroknál jól ismert legyező alakú saroktoronyhoz tartoztak. A legyező külső ívét nem tudtuk átvágni, noha több mint 8 méterrel eltávolodtunk a félkör alakú oldaltorony falának külső szélétől (a 16. árokkal). Ennél kijjebb talán már nem várhatjuk a torony alapfalát, mivel a 16. árok fentiekben említett vastag omladékrétege néhány méterrel a külső toronyfal előtt megszakad, azon kívül pedig már a rétegkép egyáltalán nem jelzi azt, hogy egy építmény 67 Cserey—Fülep i. m. 10. 68 Vuckavic, D. — Todorovic, Arheoloski Radovi 3 (1961) 190. 69 Lásd 59. jegyzet. 86
