Arrabona - Múzeumi közlemények 8. (Győr, 1966)
Gabler D.: Előzetes jelentés a barátföldpusztai tábor 1964–65. évi ásatásáról
gödrében lent szintén csak kavics és világossárga homok, feljebb mészkő és habarcs volt, majd ismét kavicsos réteg mutatkozott. A rétegkép nagyjából ugyanazt mutatja, mint amit az eddigiekben a falazás technikájára vonatkozóan megfigyelhettünk. A felső kavicsos rész az út átvágásakor kerülhetett a kiszedett fal gödrébe. E gödröt a fal alapozásának szintjénél kb. 30—35 cm-rel mélyebbre ásták. Sem az, ide visszatemetett földben, sem az fút felett, sem pedig a baloldali torony környékén jóformán nem találtunk tetőfedő cserepet vagy téglát, ami arra enged következtetni, hogy a tornyot lapos tetővel láthatták el, rekonstrukcióját talán az intercisai kapuminta alapján képzelhetjük el. A Notitia Dignitatumban Quadrátát egynyílású kapuval és hegyes tetejű toronnyal ábrázolják. 48 Ha elfogadjuk Forrer feltevését, mely szerint a kaputornyokat a Notitia ábrázolásai alapján is rekonstruálhatjuk, 49 feltételezhetjük, hogy a tábor egyik kapuja felett éppen ilyen tetőzet állhatott, vagy ilyenre építhették át egy későbbi időpontban. A porta principalis sinistra baloldali tornya még az V. században is állhatott. Az alapfalak felett a humuszrétegben 3 aranypénz került elő, 1 III. Valentinianus és 2 II. Theodosius. Miután mindegyiket nagyon magasan, a talajfelszín alatt találtuk, feltételezhetjük, hogy ide esetleg egy nagyobb mennyiségű aranykincset rejtettek el az V. században, melynek darabjai már korábban felszínre kerülvén elvesztek. A decumana fronton levő oldaltorony A decumana oldal tisztázására húzott 4. sz. árkunkban egy patkóalakú oldaltorony alapfalai jelentkeztek (10. ábra). Az ioldaltornyot ezután 4a. és 6. metszetünkkel kutattuk, ezekben azonban csak a kiszedett falak nyomai látszottak, éppen ezért az alaprajzot pontosan meghatározni nem tudtuk. A patkó Ny-i végének becsatlakozását már nem kereshettük meg, a torony alakjára csak az ívből következtethetünk. Jellegzetes előreugró torony volt, kb. 6 méterrel nyúlt a táborfal síkja elé. A feltárt részekből is világosan látszik az, hogy nem szabályos félkörív, a csatlakozásoknál csaknem 2 méternyit szinte egyenesen nyúlik előre, s csak ezután ível szabályosan, egy 5,25 m sugarú körnek megfelelően. Legnagyobb szélessége csaknem 10 m lehetett. Habarcsba ágyazott szabálytalan alakú mészkövekből építették, alsó részén a kavicsra helyezett köveket sarokban rakták, itt aránylag kevés habarcsot használtak. A nagy kövek közeit apróbb sárgás kőzúzalékkal töltötték ki, feljebb bőségesen használtak fehér mészhabarcsot kötőanyagnak. A „Sockel" részt már nem találtuk meg, a falakat a római járószintig lebontották, sőt még az alá is lementek a kövek kiszedésekor. (A járószintet itt a torony belsejében a hypocaustum oszlopocskáinak teteje, kint az omladékréteg alja jelenti.) Feltűnő, hogy az alapozás nem nyúlik le mélyre, a 4a szelvényben már a mai felszíntől 1566 cm-re megtaláltuk. A falnak az árokba eső legkülső pontjánál az alap a római járószinttől mindössze 75 crnnre volt. 6. sz. árkunkban a torony ívének alja a mai felszíntől 125 cm-re került elő. A táborfal fentiekben ismertetett falazási technikájától, valamint az alapozás mélységétől való eltérés annyira szembetűnő, hogy átépítést kell feltételeznünk, az oldaltornyot tehát később építették, mint a tábort. Kitűnik ez a fal előtti rétegsorból is, A fekete feltöltés felett ritkás kavicsos, habarcsos, helyenként köves rész jelentkezett, s csak ez után, a felszíntől alig 50 cm-re mutatko48 Lásd 8. jegyzet. 49 Anthes i. m. 159. 6 Arrabona 81
