Arrabona - Múzeumi közlemények 8. (Győr, 1966)
Gabler D.: Előzetes jelentés a barátföldpusztai tábor 1964–65. évi ásatásáról
A feltárás eredményeiről részben a „Mosonvármegye" c. helyi folyóirat cikkeiből, 14 részben pedig Kováts István előaídásának kéziratából kapunk tájékoztatást.« Az első árkot a porta principalis sinistránál húzták, ennek során fel is tárták a jobboldali kaputornyot. Ezután a praetoria fal északi szakaszát kutatták, de a fal helyett csak annak habarcsos törmelékeire találtak. A kéthetes ásatási periódus végén a keleti saroktornyot bontották ki, mely az alaprajz 16 szerint nagyjából legyezőalakú volt. Kováts István a III. századra keltezte a négyzetalakú tábort, melynek minden oldala 100 m hosszú a felmérés szerint. A feltárt részleteken túlmenően érdekesek az ásató egyes megfigyelései is. Észrevette, hogy a falak belső oldalán földsánc húzódott, ezt azonban egy korábbi cölöptáborral hozta összefüggésbe. A leletanyag: sigillaták, egy ezüst stylus, valamint az előkerült bélyeges téglák alapján az ásatást megtekintő Paulovits is a II. századra keltezte az erődöt. 17 1946 jőszén Radnóti A. és Barkóczi L. járták be a tábor területét, melynek során meghatározták helyzetét, kiterjedését, a porta principális sinistrából Ad Flexum, felé vezető utat. A canabae-t a major területén, a tábortól keletre keresték. 18 E feltevést igazolta Pusztai Rezső 1958 augusztusában végzett ásatása, melynek során II. századi római épületet tárt fel a tábortól délkeletre, annak közvetlen szomszédságában. 19 A castrum közelében, a Lados-féle kavicsbányában sírok is kerültek elő. 20 Quadrata topográfiáját tehát nagyjából a következőképpen rajzolhatjuk meg: keletről nyugat felé haladva: a jánosháza pusztai Római dombon IV. századi temető, ettől 1 km-re a canabae, a tábor délnyugati |részén, a tábor, majd attól nyugatra egy kisebb temető (2. ábra). Az ásatás menete Az ásatást, melyről az alábbiakban beszámolni kívánunk 1964. június 15-én kezdtük meg. Első árkunkat a tábor északi részén, a praetoria fal feltételezhető irányára merőlegesen húztuk meg. A táborfalat ezen a részen — mint az 'utólag kiderült — teljesen kiszedték, így csak a fal gödrét vághattuk át. Ettől kifelé e gy jól meghatározható, erősen lefelé haladó omladékréteg azt sejtette velünk, hogy egy fossát találtunk. Ennek kutatására árkunkat meghosszabbítottuk (la) — így összesen 17 m-re távolodtunk el a faltól. A rétegkép vallumrendszert nem mutatott — talán egy (árokkal számolhatunk. Az északi rész legalján egy tömör kavicsos, üledékes réteg azt jelezte, hogy átvágtuk az egykori holt ág medrét. Második árkunkat az elsővel párhuzamosan húztuk. Ezzel ismét átvágtuk a kiszedett fal Jgödrét, a belső földtöltést, a via sagularist és egy kis, terrazzopadlós belső építményt. Ezután a principális sinistra oldal irányát akartuk meghatározni, a terület azonban erősen bolygatott volt — a kiszedett fal vonalát abban a csaknem 3 méter széles gödörben sejthetjük, amely a nyugati részen mutatkozott a metszetben. 14 Mosón vármegye XXXVII. (1937) 54. sz. 15 Kéziratban. A dolgozatra Uzsoki András hívta fel figyelmemet, ezúton mondok neki köszönetet érte. 16 Mosonmagyaróvári Hansági Múzeum Adattára. 17 Mosonvármegye XXXVII (1937) 59. sz. 18 MNM Régészeti Adattára 1946. IX. 18. 36 B I Radnóti A. — Barkóczi L. 19 Thomas E., Römische Villen in Pannonién. (Bpest. 1964) 245—246. 20 MNM Régészeti Adattára 28 L I Szőke B. 70
