Arrabona - Múzeumi közlemények 8. (Győr, 1966)
Dávid L.: A népi demokratikus forradalom Győr-Moson megyében 1945–1948
MADISz, MNDSz létszáma kisebb volt, mint a kommunista párt tagjainak a száma. 187 (13. ábra.) 188 Ennek a kialakulására hatott az a tény is, hogy a kommunista pártnak az 1947-es évben elért sikereit, melyeik a tömegtámogatás erején nyugodtak, helytelenül értékelte. A „felülről" vívott harcot a vezetők egy része túlbecsülte, s ennek megfelelően egyes megyei vezetőkkel együtt korlátozták, illetve mindinkább alárendelt szerepet tulajdonítottak a tömegmozgalomnak. 189 A kommunista párt célja: első pártként kiikerülni a választási harcból. Az a kétségtelenül helyes elv, hogy ezzel megszilárdítják és kiszélesítik a munkásosztály vezető szerepét, azonban törést szenvedett a szociáldemokratákkal szembeni bizalmatlanság miatt. Ezt a helyzetet tovább rontotta, sőt a két munkáspárt közötti viszonyt elmérgesítette a jobboldali szociáldemokrata vezetők kommunista-ellenessége. Az objektív viszonyok kívánatossá tették volna a választásokon a két munkáspárt egységlistáját. A kommunista párt javaslatát, hogy paritásos alapon induljanak, elvetették; pedig így a közös, megnövekedett erő a reakcióra mérhette volna csapásait. A szociáldemokrata párt országos választmánya a jobboldal hatására vita nélkül az önálló lista mellett foglalt állást. 190 A júliusban tartott megyei választmányi ülésen, melyen Schiffer Pál, a központ küldötte is beszédet mondott („ . . . a Szociáldemokrata Párt önállóságára és függetlenségére szükség van és ezért pártunk önálló listával indul"), 191 a résztvevők a külön listát, a munkásosztály megosztottságát szavazták meg. Győrött az augusztusi választói nagygyűlésükön Bán Antal (aki átvette Peyer szerepét) már azt hangsúlyozta: „...mint független, Önálló párt haladunk, és pártunk önállóságát és függetlenségét minden körülmények között megvédelmezzük a jövőben is". 192 A szociáldemokraták a vezető szerepre törekedve „minden" eszközt megengedettnek tartottak. Ezért a rágalmazást is alkalmazták, és antikommunista, szovjetellenes jelszavakkal éltek. Gönyűi szónokuk pl. azt állította, hogy „ . . . a kommunisták Magyarországot a Szovjetunió tagállamává akarják tenni". 193 Felelevenítették a „csajkamesét", és a „félelem nélküli élet" egyetlen biztosítékául önmagukat tüntették fel. A szociáldemokraták gyakorlatilag a kommunisták ellenségeit támogatták, és ez mérhetetlenül káros hatással volt a rrrunkásegységre. Erejük és szerepük túlhangsúlyozásával, a demagógia eszközeivel a politikailag képzetlenekre vonzó hatást gyakoroltak. Annál is inkább lehetséges volt ez, mert a tömegek a hovatartozásukat végérvényesen még nem döntötték el. A választási harc előtt a kommunista és a szociáldemokrata párt megyei vezetősége „Közös választási nyilatkozat"-ot adott ki. Eszerint: munkásegység jegyében, demokratikus választási szövetségben indulnak és a közös ellenség — a reakció — ellen folytatják harcukat. 194 Vállalt kötelezettségüket nem tartották be, és a két munkáspárt szinte nagyobb erőt fordított az egymással folytatott versenyre, mint a közös ellenség elleni harcra. 195 Ennek súlyát növelte, hogy ebben az időben a szociáldemokrata párt lehetett a Függetlenségi Fronton 187 Uo. 188 XJM VIII. kiállítási terem 14 tárló 189 Ságvári i. m. 307. 190 Sánta i. m. 422. 191 GyM III. évf. 142. sz. 192 Uo. III. évf. 192. sz. 193 GyU II. évf. 181. sz. 194 Uo. II. évf. 163. sz. 195 Sánta i. m. 423. 295
