Arrabona - Múzeumi közlemények 8. (Győr, 1966)

Dávid L.: A népi demokratikus forradalom Győr-Moson megyében 1945–1948

ság, a családi pótlék, a munkásbiztosítás, a munkavállalók adóinak a munkáltatókra hárítása.

11 (A munkások életszínvonalát mindenek • előtt a nominális bérek növelésével javították.) A kisgazda párt a tőkés utat választotta. Elkeseredetten küzdött az államosítások és a tőkések korlátozása ellen. A Baloldali Blokk egységes állásfoglalása tudta csak meghátrálásra bírni, vagy leszavazni őket. Céljaik védelmére felhasználták a legális és az illegális, a törvényes és a törvénytelen eszközöket. Megyei napilapjuk (a Független Kisgazda) újévi Szózaí-ában a magántulajdon fenntartása mellett emelték szót. A magántulajdonból — mondták — származhatnak bizonyos ellentétek, ezeket az ellentétéket idők folyamán azonban „kiegyenlítik" a szociális törvények, az állami beavatkozás. Osztálybékét hirdettek, ezt azonban a munkásoknak (és pártjaiknak) kell megvalósítani, mert vannak ugyan reakciósok, ,, ... de azok passzív rezisztenciában élnek, nem használnak, , de nem is árthatnak" és ,, . . . szeretnének bekapcsolódni az életbe."

12 Ezzel a maguk festette, idillikus képpel szemben állt a rideg valóság: 1946 őszére az osztályharc tovább éleződött. A burzsoázia nyílt ellenforradalmi uszítást, tevékenységet folytatott. A kisgazda párt jobboldalával szövetkezve igyekezett tömöríteni az erőket. „Illegális kapcsolatok révén s illegális eszközökkel is készült a hatalom puccsszerű átvételére."

13 A Belügyminisztérium 1947. január 5-én jelentette be, hogy köztársaságellenes összeesküvést leplezett le. A „Magyar Közösség" elnevezésű csoportosulásban a megye kisgazda képviselői közül többen is résztvettek. A megye kisgazda párti vezetőit s velük az egész pártot több szempontból nagyon kellemetlenül érintette az összeesküvés. Egyrészt a közelmúltban a reakciósokról írt véleményüknek az ellenkezője bizonyult be; és kénytelenek elismerni, hogy azok a passzív rezisztencia helyett összeesküvést szerveztek. Másrészt Nagy Miklós közoktatásügyi államtitkárnak a Független Kisgazdában tett megállapítását is korrigálnidk kellett. Január elsején ő ugyanis arról írt, hogy „ . . . nincs több reakciósunk, mint amennyi régi nyilas van a Baloldali Blokk pártjaiban."

14 A lap január 16-i számában pedig el kellett ismerniök, hogy „ . . . főleg a Kisgazdapártot és a Parasztszövetséget érinti az összeesküvés."

15 Ezt súlyosbította Dalnoki Veres vallomása (melyet szintén az ő újságuk közölt): ,, . . . a munkáspártokba nem sikerült a beszivárgás, meg kellett elégedniök a Kisgazda Párttal és a Parasztszövetséggel."

16 Január 31-én már minden kommentár nélkül közölték, hogy 13 képviselőjüket és 6 pótképviselőjüket (köztük a Győr-Sopron választókerületi Komlós Gézát) kizárták a pártból, és 4 képviselőjük kilépett a pártjukból, mert kapcsolatuk volt az összeesküvőkkel.

1

'

7 Tovább nehezült a helyzetük Nagy Ferenccel kapcsolatos állásfoglalásuk miatt. Megyei vezetőségük és megmaradt országgyűlési képviselőik (akik többet tudtak az összeesküvésről és annak hátteréről, mint tagjaik és újságolvasóik többsége) tagjaik és választóik nevében hitvallásként kijelentették, hogy „ . . . egységesen áll pártunk 11 Uo. 12 FKg II. évf. 1. sz. 13 Sánta L, A munkásegység fejlődése a felszabadulás után — HŰSZ ÉV Tanulmányok a szocialista Magyarország történetéből (Bpest 1964) (A továbbiakban: HŰSZ ÉV) 414. 14 FKg II. évf. 1. sz. 15 Uo. II. évf. 13. sz. 16 Uo. II. évf. 20. sz. 17 Uo. II. évf. 25. és 29. sz. 267