Arrabona - Múzeumi közlemények 8. (Győr, 1966)

Németh I.: A népi közösségekben élő fiatalok életmódja és kultúrája

avatásnak — egyáltalán nem is ismerjük. A népi közösségeknek azonban nem a nemek és életkorok szerinti tagozódás az alapvető sajátossága, haneim az, hogy a nemek és életkorok viszonyának a megvalósulása a népi közösségekben sajátos. Az életkorok egymásrarétegezettsége és a nemek közötti kapcsolatok szabályozása minden társadalmi osztályra jellemző. Jellemző az életkorok, nemek stb. szerint besorolt egyének viszonyainak sajátos megvalósításában. 1. Életkorok szerinti rétegeződés — korcsoportok A generációk egymásraépülése természetes jelenség: Egy-egy nemzedéknek a másik mögé való f elsorakozása levezethető pusztán abból a Lényből, hogy egyik korábban, a másik későbben született. Míg ezt a folyamatot természetesnek tartjuk, látnunk kell, hogy az életkorok szerinti rétegeződés bizonyos kristályosodási pontokon túlnő természetes keretein. Ennek a túlnövésnek a jegyében jöttek létre az ún. korcsoportok. A korcsoportok határainak megjelölésében az adatközlők két-három évet ingadoznak, csak az iskola rögzítette pontosan a suhanckor alsó határát. Ez a jelenség is arra mutat, hogy a korcsoportok nem az életkorok hagyományosan elmerevített határai szerint alakultak, hanem az illető korcsoport sajátos problémáinak, tulajdonságainak, tevékenységi körének körülírásával. A megállapítást árnyalni lehet, és nem tanulságok nélkül való emeleteiket felmérni arra figyelve, hogy mi egy-egy korcsoport fő tevékenységi zónája, s a határok megállapításánál milyen elveket alkalmazott a köztudat? Gyerek: Az 1—12 éves korúakat sorolják ide. Hat évestől felfelé megkülönböztetik az iskolást (iskolás gyerek). A kifejezés ritka, helyette általában gyereket mondanak. 12 éves korig ez az egyetlen terminus jelöli a korcsoportot, holott a korszak tartalma igen változatos. Ha falvanként egy-egy éves ugrásokkal körvonalaztatjuk a gyerek tevékenységi körét, a korszak felparcellázhatóvá válik, noha egységes és jól leválasztható a ráépülő suhanc korról. Az adatok felvételénél elkerülhetetlen nem úgy feltenni a kérdéseket, hogy el ne válasszuk egymástól a gyerek életének „három" szféráját, a családot, az iskolát és a családon és iskolán kívüli területet (baráti kör, falu stb.). Az adatfelvétel sajátosságainak kényszerét mégsem lehet átvinni a fiatalok életére, mert a családi és családon kívüli nevelés módszereinek és tartalmának elválasztása rendkívül nehéz. A két terület a valóságban egy terület, csupán annyi szól elkülönítésük mellett, hogy a gyerek 1—6, 8 éves koráig többet tartózkodik szülei, főleg édesanyja körében, mint később, s az első hatásokat ebben a környezetben fogja fel. A nevelés tartalmának tendenciája családi és családon kívüli fórumain is egy irányba mutat, s lényegében minden szülő ugyanazokat a gondozási és nevelési fogásokat, módszereket alkalmazza.

4 Az egyes családok nevelési eljárásai tehát feloldódnak a közösség által ismert nevelési módszerek alkalmazásában.

5 A gyerekek, leánygyerekek játékaikban a felnőttek munkáját utánozzák,

e így megközelíthetik a felnőttek közötti kapcsolatok értelmét is. Mivel a paraszti 4 Kresz M., A hagyományokba való belenevelődés egy parasztfaluban. Néprajzi tanulmányok. Szerk.: Ortutay Gyula,. (Bpest, 1949) 37—38. Katona L, Népi „politechnika". Pedagógiai Szemle (1961) 7—8. 686—694. 5 Kresz i. m. 37—38. Katona i. m. 686—687. 6 Uo 244