Arrabona - Múzeumi közlemények 8. (Győr, 1966)
Németh I.: A népi közösségekben élő fiatalok életmódja és kultúrája
A NÉPI KÖZÖSSEGEKBEN ÉLÖ FIATALOK ÉLETMÓDJA ÉS KULTÚRÁJA I. A FELNÖTTÉAVATÁS RÍTUSAI A KISALFÖLDÖN (1. rész) I. A népi közösségekben sajátosan szervezett, páratlanul gazdag kultúra kísérte a fiatalok életét. E történetileg kibontakozó hagyományrendszer tartalma a fiatal generációk kapcsolatainak differenciálásában rögzítődött. Változatos formákban közölte a közösség igényeit a fiatalokkal, és felnyitotta előttük azokat a perspektívákat, melyeket az adott közösség eléjük tárhatott. 1 Az igények és perspektívák rendszerében ennek a kultúrának a tartalma rejlik, de annyira bonyolult megvalósulásban, hogy az igények és perspektívák egyszerű szembeállításával csupán egyes oldalait, de nem a teljességét isimerjük meg, ha az igények és perspektívák társadalmi meghatározottságait figyelmen kívül hagyjuk. A fiatalok életét tartalmasító kultúra értéke vagy használhatatlansága ugyanis itt mutatkozik meg: Az adott közösség milyen távlatokat biztosít az igények beváltásáért, képes-e gazdaggá tenni tagjai életét annyira, hogy a közösség kereteit ne kényszernek, hanem lehetőségekben gazdag, változatos mozgástérnek, valóságos emberi közegnek érezzék? A fiatalok tevékenységi körét, mozgásterét a felnevelő közösségek töltötték be (falu, család, baráti kör stb.), de nem ezek határozták meg. Hatáskörük kimerült annyiban, hogy ezt a feladatot jól vagy rosszul ellátták, noha óriási jelentőségük volt különösen a fiatalok magatartásának, emberi profiljának, konkrét kapcsolatainak kialakításában és megszervezésében. Maguk a közösségek is társadalmilag meghatározott lehetőségeikkel gazdálkodtak, és kizárólag az így biztosított perspektívákat vetíthették a fiatalok elé. II. Az igények és perspektívák közösségi meghatározása nem pusztán a különféle normarendszerek formális kidolgozását jelentette. Feudális társadalmi viszonyok között a hierarchia legalsó osztályába sorolt jobbágyság meghatározottságai maguknak a népi közösségeknek a lehetőségeit korlátozták azáltal, hogy megfosztották őket közéleti funkciójuktól, s így egy sajátos életmód puszta megszervezésére, megélésére kárhoztatták őket. A közéleti funkciók elsorvadásával párhuzamosan azonban nem zajlott le a belső, életmódszervező funkciók elsorvadása is, hanem éppen ezek kiteljesedése alapozta meg a népi közösségek sajátos fejlődését. A közösségek társadalmi hatékonyságának korlátozása azért nem veszélyeztette létüket is, mert fennmaradásuk biztosítékát megtalálták az említett belső funkciók gyakorlásában, amelyekről viszont maga a társadalom nem gondoskodott. 1 E munkát tisztelettel és köszönettel ajánlom DR. DÖMÖTÖR TEKLA egyetemi docensnek, tanárnőmnek, akitől számtalan útmutatást, tanácsot kaptam közvetlen bírálataiban, tudományos munkásságában. 16 Arrabona 241
