Arrabona - Múzeumi közlemények 8. (Győr, 1966)
Kanozsay M. 100 éves a „Műrégészeti Kalauz”
területét az európai őstörténetbe, nem keresve itt a különböző korokból származó leletek eredő helyét. A második fejezetben — a rómaiakról szólva — eltér ettől a módszertől, de meg is indokolja: „Ha azon hatalmas népet mind azon viszonyokban, melyeket a barbár népeknél tekintetbe vettünk, lépésről lépésre követni akarnám, egy külön munkát kellene írnom; ezért jelen dolgozatomban csak azon római műemlékekről szándékozom bővebb említést tenni, melyek hazánkban is előfordulnak, is melyek kutatására és fenntartására saját előmenetelünk és hasznunk, de tudományos jó hírnevünk megvédése tekintetéből is kötelesek vagyunk." 17 Ez természetesen nem akadályozza, hogy a római sáncokról, castrumokról, utakról, mérföldmutatókról, hidakról, vízvezetékekről, építészetről, sírokról, érmekről, fogadványi oltárokról, síremlékekről és egyiptomi régiségekről ne adjon kellő tájékoztatást. Három fontos adalékkal toldja meg a munkát. Az első az ásatásokról, a leletek megőrzéséről, a régiségi gyűjteményekről szól. A másodikban az ókori irodalom vázlata kap helyet. Ha magyarországi részét kiválasztjuk, feltűnik annak szegénysége, egyben Rómer minden emléket számbavevő, szorgalmas gyűjtő munkája. A harmadik az őskori, főleg magyarországi lelőhelyeknek legelső, megyék szerinti kataszterét állítja össze, irodalmi hivatkozásokkal, korok szerint. Végül, az utolsó rész a könyvben levő 156 fametszet magyarázatát adja, korok s amennyiben lehet lelőhelyek, sőt gyűjtemények megnevezésével. Ez az a keret, amelynek tartalmáról Ipolyi így vélekedett: „minden tekintetben oly jeles kézikönyvet ad, melynek párját... az összes irodalomban hasztalan keresnénk ..." „kiválóan hazánkra intézett tekinteténél fogva ... kétszeres értékű a mű." 18 Valóban „hazánkra intézett tekinteténél fogva" lehet és kell ezt a munkát értékelnünk. A mai követelményeknek aligha felelhetne meg —• bár több esetben forrás értéke is van — de nem is nekünk írta, hanem a szak száz év előtti kisebb igényű művelőinek, a gyermekcipőben járó vagy talán még csak bölcsőben levő magyar múzeumoknak és a művelt magyar közönségnek, amely a könyv olvastán készséges munkatársul szegődött. Megfelelt annak is, hogy megismertette a szinte mindennapi és a ma is jelentős leleteket, általános érdeklődést keltett és a két évvel később (1868) megindított Archaeologiai Értesítővel együtt támasza lett Rómernek a Nemzeti Múzeum régészeti kiállításának első magyar 59 és németnyelvű 20 vezetője megírásában. De támasza lett az ország minden részéből jelentkező munkatársaknak is, akik segítségére siettek Römernek a VIII. Nemzetközi ősrégészet és Embertani kongresszus (1876), 21 és Hampel Józsefnek a régészeti kiállítás 22 egyidejű rendezésében. A Műrégészeti Kalauz nélkül aligha jutott volna az egyre fejlődő magyar régészet ehhez a nemzetközi elismeréshez. Ezért foglalkozunk az első kötettel lényegesen részletesebben. 17 Uo. 78. 18 Ipolyi i. m. 568. 19 Kéipes Kalauz a, Magyar Nemzeti Múzeum Érem- és Régiségtárában. (Pest, 1870) 20 Illustrierter Führer in der Münz- und Altertumsabteilung des Ungarischen National-Museums. (Pest, 1870) 21 Congres international d'anthropologie et d'archéologie préhistoriques, compterendu de la huitième session á Budapest 1876. I — II. 22 Catalogue de l'exposition préhistorique des Musées de Province et des Collections particulière de la Hongrie, arrangée á l'occasion de la VIH ème Session du Congrès International d'Archéologie et d'Anthropologie préhistorique á Budapest. (1876) 219
