Arrabona - Múzeumi közlemények 8. (Győr, 1966)

Kanozsay M. 100 éves a „Műrégészeti Kalauz”

feltevéseket" ... „fogja szétoszlatni és a valódi tényállást felderíteni."

12 Ezért tartja szükségesnek az emlékek feltárását, pontos, tudományos szemléletét, lerajzolását, leírását. Benne van ebben az a munkaterv, amely — ha változott módszerekkel is — a tudományág mai dolgozóit is kötelezi. Ezzel a munkával ismerhetjük meg „hazánk régi lakosainak életmódját, szokásait, szükségeit, fegyvereit, ékességeit,

13 Jól ismeri a valóban kevés hazai, de annál jóval terjedelmesebb külföldi szakirodalmat, sőt annak elhajlásait is. Ezért kívánja, hogy az; „egész műveit Európában napi kérdéssé emelt tudomány fejtegetésében mi is adataink s észleleteink által részt vehessünk s hazánk változatos és tág teréhez képest illőleg járulhassunk! Főleg ha azon téves nézeteket vesszük tekintetbe, melyek egyrészt a fellengző, minden határon túláradó szemlődésnek csillogó kápráztatásai által elragadtatva, a valószinüségnek még alapját is elvesztik; mig ellenben mások minden egyes sírhalomiban, minden egyes temetőhely fölfedezésénél saját nemzetiségük őseire vélnek bukkanni, és így, e műemlékek bitorlása által készítésük és fenállásuk idejét túlságosan az ősi idő első szakaszáig kiterjesztik, vagy megfordítva a legrégibb műemlékeket közelebbi elődjeiknek tulajdonítván, a történelemmel és annak fenmaradt írott könyveivel ellentétbe jutnak."

14 Száz évvel ezelőtt észrevette azokat a kisiklásokat, amelyek a lezajlott száz esztendő alatt olyan kíméletlenül éles vitákra, tudománytalan harcokra adtak alkalmat, s amelyek oly sokat ártottak a tudomány nemzetközi együttműködésének. Rómer az embert és történetét akarta megismerni és fejlődésének tükrében bemutatni azoknak, akik a régészeti leletek iránt komolyan, nem értéktelen gyűjtemények felhalmozásával érdeklődtek, de tudományos történeti értéküket felismerni kevés kivételtől eltekintve, még nem tudtak. De könyvet akar adai a vidéken lakó értelmiség kezébe is, hogy a föld művelőit kioktathassa; az előkerült leleteket céltalanul ne pusztítsák el.

15 Szándéka kora színvonalán jól sikerült. Nemcsak az őskor Európa szerte elismert három nagy korszaka; a kő-, a bronz- és vaskorszak emberét kíséri végig történelmi fejlődése során, ránkmaradt hagyatéka tükrében megrajzolva életét, de a már történeti korban a Kárpát-medencében virágzott két római provincia Pannónia és Dácia egyre kevertebb lakosságát is és ha nem is szentel külön fejezetet a népvándorlás korában, néhány akkor ismert kiválóbb leletet ebből az időből is említ. Elfeledkezik azonban a honfoglaláskor több, mint harminc esztendeje ismert,

16 s azóta is szaporodó leleteiről. A könyv beosztása korának megfelelő. Nem, lephet meg, hogy két nagy fejezetre osztja. Az I. a barbárok kézműveivel, a II. a római műemlékekkel foglalkozik. Az előbbiben minden korszak általános jellemzésében állítja elénk a kor emberét, aki az egyszerű kőeszközök használatától a vaseszközökig és fegyverekig emelkedik és már vallási képzetei is vannak. Korok szerint haladva rész^ letesen leírja a régészeti leleteket és azok rendeltetését, Olyan régészeti emlékekről is szól, amelyek hazánk területén nem találhatók. így illeszti be hazánk 12 Műrégészeti Kalauz 4. 13 Uo. 3. 14 Uo. 3—4. 15 Ezért teszi közzé még ebben az évben felhívását Magyarország földművelőihez. „ ... a nép mindezekről — írja — igen keveset tud, pedig legdrágább, legérdekesebb kincseiket ők födözték fel, majd ők teszik a tudomány számára hasznavehetetlenné." AK 6 (1866) 204. 16 Jankovich M. MTAÉ 1832—34. 281—296. (Benepusztai sír). 217