Arrabona - Múzeumi közlemények 8. (Győr, 1966)

Mithay S.: Zselizi típusú leletek a Győr Pápai vámi újabb-kőkori lakótelepen

még inkább az ennél egykor magasabban fekvő szintből indultak ki. Ezekből nyilvánvaló, hogy a domb felszíne az újabb-kőkor után részben lepusztult és így a lelőhelynek az újabb-kőkori felszíne ma már nem található meg. Öt gödörrendszer volt ásatásunk területén, amelyeknek lakottságához egyelőre kétség fér, mégis fontosnak tartjuk azokat részletesen ismertetni. Ezeknek a beásásoknak egyik jellemző vonása, hogy elnyúlt formájuk van (5. ábra II., III., IV., V.). A IV. gödörrendszerben a 37. számú gödörcsoport a legjellegzetesebb az ilyen beásásokra. A gödörcsoportnak K felé eső szélétől lépcsőzetesen haladhatunk lefelé. Az első lépcső 102 cm mélyen fekszik a felszíntől számítva. Majd DNy felé újabb árokszerű lépcső következik, amelynek mélysége 124 cm. D felé újabb gödör jelentkezik, amely nagyjában ovális alakú és 139 cm mély. A 37. gödörcsoport D-i csúcsánál kisebb gödör van, amelynek 140 cm mélyen van a feneke. Ettől a három gödörrel megszakított ároktól DNy felé újabb lépcső, emelkedik. Ennek a mélysége már csak 98 cm. De ebben a szintben újabb két gödör mélyed a talajba, az egyik Ny felé esik és 129 cm mély, míg a másik gödör mélysége 132 cm. Mivel az újabb-kőkori felszín hiányzik lelőhelyünkön, így abban az időben nagy mélységre ástak le. Arra nincsen adatunk, hogy milyen szerszámmal ástak. Nézetünk szerint akkor már falapátot használtak. Arra sincsen semmiféle támpontunk, hogy a kiásott, nagytömegű homokkal mit csináltak és azt hova helyezték el. A IV. gödörrendszernél csak hozzávetőleges számításnál, amikor a homokrétegbe átlag 30 cm mélyen ástak bele, összesen 300 m

3 homokot bányászhattak ki. A gödörrendszereknél nincs padló, hanem az aljukon gödrök és hosszan elnyúló árkok láthatók. Ezeknél a nagyméretű beásásoknál mindenütt vannak paticsok, amelyeknek előfordulása nem sűrű. Ugyanilyen mennyiségben jelentkeznek a paticsok a gödörrendszerek közelében talált önálló gödrökben is. A sártapasztöredékek leginkább 80 cm mélységig kerültek elő, majd ismét bővebben voltak a nagy beásásokban. Esetleg ezek a paticsok kétféle korból (újabb-kőkor és középkor) is származhatnak. Voltak olyan töredékek is, amelyeken nád lenyomata látszik. Az ököl nagyságú tapasztöredékeken még a fal simításának a nyoma is megfigyelhető volt. Az egyik nagyobb példányon pedig gerendának a lenyomata is látszott. A paticsok szétmorzsolásakor azokban apró, 2—3 mm átmérőjű gömbalakú, keményebb rögök voltak. Mikroszkópiai vizsgálatuk alkalmával megállapítható volt, hogy azok nem növényi eredetűek, hanem ásványi természetűek. Az anyag kémiai vizsgálata szerint a kis gömbök főleg vasoxidból állanak és kevés kvarcszemecskéket tartalmaznak. Eredetükre vonatkozóan a feltevés, hogy kis vas darabok voltak, amelyek az agyag szennyeződései.

20 A paticsokban gyakoriak voltak az árpapelyva vékony szálai. A lakótelep feltárásakor 20—30 cm mélységben apró homokkődarabok és kavics volt elszórtan. A folyami kavicsdarabok legnagyobb részben törötten kerültek elő. Ez a megfigyelés különösen a megásott terület ÉK-i részére jellemző. Ugyanebben a mélységben találtunk az első, apró paticsokra is. A cölöplyukak nélküli gödörrendszerek átlagos mélysége 110 cm volt. Gödrös fenekük felett 30—40 cm vastagságban nem voltak leletek. Ennek a rétegnek mindig halvány szürke színe volt. A gödrök fenekén a legtöbb esetben kemény, fekete színű és sárga, agyagos foltú rögöket találtunk. Ezek a kemény rögök nem származtak döngölt földből és égési nyomokat sem láttunk rajtuk. Ezekkel együtt leletek nem fordultak elő, de sokszor paticcsal keverten találtunk 20 Az Országos Mezőgazdasági Minőségvizsgáló Intézet osztályvezető főmérnökének, Tornóczy Ernőnek hálásan köszönöm szíves fáradozását. 18