Arrabona - Múzeumi közlemények 8. (Győr, 1966)

Uzsoki A.: Lenau és Mosonmagyaróvár

2. ábra. A Lenau-ház 1965-ben, az 1906. évi átalakítás óta alig változott tani, ezért is hagyta abba Pozsonyban a jogi tanulmányokat, gyűlölte a rabulisztikat. Nagy kedvvel és sokat sétált a magyaróvári parkban, kedvenc helye nem messze volt a bejárattól, a Lajta mellett. A mezőgazdasági tanulmányok nem jelentettek neki nehézséget, könnyen tanult, mert gyors felfogású volt. Nagyon kellemes volt társaságban, komolyan viselkedett, de emellett szellemes is tudott lenni, anélkül, hogy bárkit is megsértett volna. Mint kezdő költőt nem ismerték o sem beszélt erről senkinek, barátainak is csak ritkán említette, hogy verseket ír. Ezt nem is tekintették komolynak, általában a fiatalkori versfaragásnak vélték. Egy alkalommal azzal a hírrel állított be Veszélyhez, hogy Kleylévei együtt meghívták a Mosón közelében fekvő Bordácsra, ahova a mosoni hölgyek kirándulást terveznek. Veszély — ismerve Lenau egyéniségét — figyelmeztette előre hogy nem fogja magát jól érezni a mosoniak társaságában. S valóban, másnap csalódottan tért be barátjához megvallva, hogy a társaság nem tetszett neki Elbeszélte a történteket. Felolvasta legújalbb költeményét, melyet eleinte figyelemre méltattak, de a végén olyan közönyt mutattak, hogy örült, mikor befejezte Az elbeszélés után átadta Veszélynek a költeményt, melynek címe „Der Jüng170